United States or Paraguay ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hanem éjfél után, mikor a társaság arról kezdett beszélgetni, hogy jó volna egy kis écarté; mindenki ugy vevé észre, hogy tárczája távolléte által kezd meglepővé lenni. Mindenkinek ellopták a tárczáját. Nem baj, legalább nem fáradtak a pénzük elveszitésében reggelig. Hannibál gróf nagyon meg lehetett elégedve a tolvajaival, mert az ő saját tárczáját is ellopták.
Azokra más karók keresztben következnek és minderre ponyva terül. Vászonból való sátorponyva ez, ami ugyan nyáron épen nem fogja a nap melegét, de télen legalább beereszti a jó friss hideg levegőt. Alattok pedig asztalok vannak, továbbá földbe vert cövekeken a lócák, az egész készség olyan, hogy fél óra alatt kocsira lehet hányni és szaladni vele máshová.
Először is sokba kerül, másodszor meg az az elvem, hogy a jó bor czégér nélkül is elkel. El ám, ha megkóstolhatják, felelt az öreg ur nagy komolyan. Hogy támadt a makfalvi iskola. Wesselényi Miklósnak ajándékozott egy jó barátja Csókafalván félhold czihert, hogy mint „földbirtokos“ a marosszéki marcalison résztvehessen.
Kérdezték mindenfelé, ámbár az ó görög történelemből vett darab nem volt jó, csupa romantika, csupa chablon a szerkezetben, a birálók egy része több kifogást emelt, csak a nyelvben és verselésben mutatkozott némi erő és a közönség ennek daczára megérezte, hogy valaki, a kire vártak, megérkezett.
Sive secta Sadducaeis, Sive moribus Hevaeis, Amorrhaeis vel Hetaeis, Chaanaeis Jebusaeis, Gergesaeis, Pheresaeis.... Dona eis requiem.“ Cserében. Vámbéry beszéli, hogy egy angol hittéritő járt Teheránban, s ott sikerült is neki egyetlenegy perzsát megtériteni, jó ötven arany fizetésért. A missionárius aztán odább ment.
Újság még ezidőtájt a cseresznye, a gyerekek hát örültek neki, mert a gyermek hamar felejt és táncolva mondták a verset: Újság hasamba, hideglelés pokolba... Tóth Kása Pál elhaladtában arra menvén, intette őket, hogy ne mondanák a verset, mert az nem jó. Nyilvános tény ugyanis, hogy e vers mondásakor hivatlanul megjelenik a Dromó, s aztán nem az újság búvik a gyermekek hasába, hanem az ördög.
Valami jó nótát! Van ott azután olyan nótázás, hogy senkisem látta párját. A rezervista elfelejti, hogy otthon baj van, hogy a jég megrontotta a termést, hogy az eső rozsdásítja a búzát, hogy a fia beteg, elfelejti, hogy most egyébként huszár lovak részére épített barakban lakik, mindent elfelejt és nevet. Pedig nevetni még csak jobb, mint sóhajtozni, mikor úgyis egy a fizetés.
Hát bun is, mikor Miklós, a száraz Miklós, oly szívreható, epekedő leveleket írt egy kiló almáért egy oldalt hogy az bár Juon szíve teljes közepéből volt kiszakítva, ő soha így elmondani nem tudta volna. Igy van az, ha az ember nem járja az iskolát; s mily jó az, ha így kézhez lehet kapni egy oly tudós férfit, mint Domnu. No, néha volt eset, hogy a Domnu ajtaját zárva találták este.
Hermance szerette volna a megkezdett beszédtárgyat bizonyos okokból elejteni, de a vendég Esztheyhez fordulva, mondá: Neked mi a véleményed arra nézve, miről a grófnéval élénken vitázunk? Tudnom kell, mi az, mert csak az utolsó szavakat hallottam, valami párisi történetről. Elbeszélem. Egy jó ismerősöm, Solmage márki megölte nejét hűtlenség miatt, s a törvényszék fölmentette.
Fölösleges az, kár, hogy mások is ott őgyelegnek, a hol semmi dolguk. Dehogy, örül annak az ember, ha körülveszik ilyenkor... Én nem... Különben is még el kell, hogy könyveljem a kapitány urat. A számlát? Olyan sürgős? Nem, az izét... a halottkönyvet. Tán nem is tudja, hogy mi az? Én azt vezetem pontosan, benne van minden jó emberem.
A Nap Szava
Mások Keresik