United States or Falkland Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az idegen ottlétének következtében hagyták el gyorsan az ügyvéd rendeletére Genfet, és jöttek Tornyosra, hol valószinüleg biztosabbnak tartotta Holcsi tartózkodásukat, mint külföldön, vagy különösen a fővárosban, hol, mint ő hitte, Dózia Eszthey gróffal, vagy a grófnéval találkozhatnék.
Barátjai, sikerei, de kivált lebilincselő, szinte varázslatos modora révén bejut a legelőkelőbb körökbe, a hol csodálatos tapintattal mozog, soha sem felejtvén el, hogy ő csak kis hivatalnok, mint a hogy nem felejti el a kis hivatalnokok sokszor alacsony mulatozásainál, hogy ő Eötvösék barátja. Elbeszélései leginkább haramia-történetek, mert ezek keringnek a népdalokban és a szóbeszédekben.
Most nincs időm a megfoghatatlan esetről tovább beszélni, de annyit mondhatok, hogy különös szinben tünik föl az a ház, hol ilyen történhetik, és te magad, kinek közvetetlen szomszédságából valaki éjnek idején távozhatik.
Dó-zi-á-tól, rebegte halkan, s olvasni kezdett, mialatt mély csönd honolt a teremben. A levél a következőket tartalmazta: Sacré-Coeur, 12/9. 19.... Szeretett kedves grófnő! Onnét írom e sorokat, hol lenni egyedüli rendeltetésem a kolostorból! Beléptem a szent szűzek közé, s itt maradok örökre és fölveszem a fátyolt. Ne aggódjanak miattam, hogy híremet eddig nem hallották.
Fog fizetni évenként tizenkét ezer forintot, s a kastélyt és a parkot meghagyja magoknak, hogyha nyáron haza jönnek, legyen hol játszani az én grófi unokáimnak. Haza jövünk? Nyáron? Hát máskor hol leszünk? Ez a harmadik pont. Most vannak a képviselő-választások. Ebben a kerületben magát fogják fölléptetni. Már adtam be offertet a vezérlő uraságoknak és acceptálták.
Fölösleges az, kár, hogy mások is ott őgyelegnek, a hol semmi dolguk. Dehogy, örül annak az ember, ha körülveszik ilyenkor... Én nem... Különben is még el kell, hogy könyveljem a kapitány urat. A számlát? Olyan sürgős? Nem, az izét... a halottkönyvet. Tán nem is tudja, hogy mi az? Én azt vezetem pontosan, benne van minden jó emberem.
Gyermekem nem volt, azt magával vitte szegény lelkem a földbe, semmi se volt; nem is bucsuztam a lakásomtól, mintha nem is lett volna már az enyém az a két szoba meg a konyha, a hol a cseléd iszonyuan ordított, emlékszem azt hajtogatta: szegény jó asszonyom! szegény drága teremtés! Isten nyugosztalja... boszantott, utáltam.
Tegnap délben a legelevenebb uton, ott a hol a nagy emeletes kávéház és vendéglő kaczérkodik a komoly, csupa oszlop Operával, megállott egy kocsi. Egy öreg ur ült benne és egy szép fiatal, barna leány, tizenhat-tizenhét esztendős, nem is egészen hosszú ruhában, csak olyanban, a mi bokáig ér.
Tudva, hogy haraggal, talán megvetéssel gondol reám, félve intézem méltóságodhoz e sorokat, hogy bocsánatát kérjem, s tudassam, mi volt az oka, hogy oly háládatlanul hagytam el házát, hol nekem ideiglenes maradást lett volna kegyes nyujtani.
Van nekem egy albumom, melyben szép vidékek fényképei vannak elhelyezve, s arra kérem, szaporítsa azokat néhány érdekes példánynyal Angolországból, a hol, mint hiszem, vadászni fog az őszszel. Szivesen! De az albumot kellene látnom, hogy hasonló nagyságban szerezhessem meg a fényképeket. Azonnal elhozom, viszonzá Veronika s gyorsan elhagyva helyét, a mellékszobába sietett.
A Nap Szava
Mások Keresik