United States or Poland ? Vote for the TOP Country of the Week !
De ha én mégis kérnélek, hogy tedd, viszonzá ingerkedve a gróf, mialatt igen jó étvággyal evett és ivott, mi a legnagyobb lelki nyugalomra mutatott. Hermance ajkán szomorú mosoly röpült keresztül. Minek? Úgy sem sokat törődöl vele, bármerre jártam, mondá önkéntelen szemrehányóan, mi nem volt szokása. Mondjuk, hogy bizom benned!
E szavak után Hermance komornájától követve, lakosztályába sietett, gyorsan átöltözködött, bérkocsit hozatott, mert nem akart oda, a hová készült, saját fogatán menni s elhajtatott Obrennéhez, mert egyedül tőle tudhatott meg valamit.
Nevem ismeretes a jótékonysági egyesületeknél, gazdagnak tartanak, fölteszik rólam, hogy segítek a szenvedőkön, hisz naponként kapok kérő leveleket, s nem látom oly rendkívülinek, hogy egy haldokló szegény asszony rám akarta bízni gyermeke jövőjét. Azt az asszonyt meggyilkolták. Hermance meglepetve, ijedten kapta föl fejét, s rémülettel függeszté szemét vendégére.
Úgy látszott, a grófné némasága nem tetszett neki, s talán valamit vélt alatta rejleni. Hermance gyorsan elhatározta magát s fejét kissé hátra vetve, biztos hangon kérdé: Tegnap itt járt önnél férjem, mit végeztek? Ez a kérdés kihozta sodrából az ügyvédet. Váratlan volt ez neki s vonásain megdöbbenés látszott. Arról nem tudok, viszonzá látható erőlködése daczára kissé bizonytalanul.
És midőn azt kérdé a grófnétól: nem maradhatnék-e itt? s az nemmel válaszolt: nem tett le ama reményről, hogy a következő napokban majd foganatosítja tervét, s fölkeresi az ügyvéd lakását, mely szándékát még jobban megerősíté Hermance tagadó válasza.
A főfájás mindig idegességből ered s tudod, hogy én minden ok nélkül olykor nagyfokú idegességben szenvedek. Tudom! De hát hova tévedtél el? Arról később, viszonzá gyorsan Hermance, mert e perczben a szolgák a második tál étellel léptek be s nem akart előttük beszélni.
Csetnekről is azért tünt el oly gyorsan, mondá mosolylyal a leányka, de hangjában valami fájdalmas és szemrehányó volt. Váratlan dolgok jöttek közbe, mik késleltettek. A birtokvétel? Az is! De többféle más adódott elő. Az csak szeszély volt öntől, nemde? Mert hisz alig töltött ott pár hetet, s most a legszebb falusi időt, az egész őszt távol tölti, mondá Hermance.
Szemében az ismert nyájas, s ábrándos kifejezés ült, midőn a nőket köszönté, s Hermance úgy találta, hogy most ismét a régi Jakab, s nem az, kivel utoljára az ügyvéd ajtaja előtt találkozott, hol annyira meg volt változva, hogy alig ismert rá. Hiányzott nála akkor a lágyság, szelídség, s arczáról a rendes álmatag kifejezés.
Gondolj ki valamit! kiáltott föl Hermance türelmetlenül, s kisietett az ajtón és nem a főlépcsőn haladt le, kilépve az előszobából, hanem egy melléklejárás felé haladt, hol a cselédség szokott le és fölfutkosni, s mely a hátulsó kapuhoz vezetett.
Hermance nem a nagy társalgási teremben, hanem budoirjában fogadta, hol bizalmasabban lehetett beszélni.
A Nap Szava
Mások Keresik