United States or Bolivia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hányadszor kérded ezt, Ernesztine? folytatta a tükörtől visszafordulva Hermance grófné, s ujra jóízüen nevetett; majdnem csúfolódva ejté ki szavait. Mondd, miért akarsz visszatartani, hisz tudod, hogy rossz helyre nem megyek! Nem tudom.
De mindenekelőtt beszéljen nekem erről a Kláráról valamit. Ki ő, kik voltak szülői, s hogy került önhöz? Elmondom, a mit tudok róla, viszonzá Obrenné s visszaült kis idő előtt elhagyott helyére. Hermance feszült érdekkel várta szavait.
Hermance meghatva tekintett rá, ki igazi, mély szomorúsággal ejté ki e szavakat és azt gondolta magában, mennyi vétkes ember van a világon, de nem kivánta, hogy egyet azok közül elérjen a büntetés. Szegény gyermek, mondá megsimogatva a kedves arczocskát. Igazán oly elhagyatottnak érzed magadat? Ezt azért kérdezte, mert nem tudott mást mondani vigasztalására.
Hát már nincs az ügyvédnél? kérdé meglepetve Hermance, hisz férjem és fiam két fiatal leányt láttak Holcsi társaságában, s azt hittem, sőt bizonyosra vettem, hogy azok Lamberth Klára és Dózia voltak. És nem is csalódott. Másnap vagy harmadnap azonban mind a két leány elutazott a birtokról, s azóta Dóziának nyoma veszett. És ön azt jött tőlem tudakozni, nem tudok-e Dózia hollétéről? Nem.
Hallott rólam, s tudta, hogy szivesen segitek a szenvedőkön... De Dózia kételkedve tekintett e feltünő zavarral kiejtett szavak alatt rá, s tünődve hajtá le fejét. Látszott rajta, hogy nem elégíté ki e felvilágosítás. Min gondolkozol? kérdé Hermance nyugtalanul, nem tudva, mennyit tud a leány a multból, s mit beszélt neki amaz idegen, kit Kardosnak hivnak. Nagyon betegnek érzem magam.
Ez valószínű, mondá gondolkozva Hermance, mert hisz a föld nem nyelhette el, s nem barangolhatott egyedül az utczákon. A véletlen kezére játszott, de ez nagyszerű fölfedezés, Ernesztine. Fiam tudni fogja a bérkocsi számát, mert talán rendesen azzal jár, s attól megtudjuk, hova vitte Dóziát. Dóziának hivják? kérdé a komorna meglepetve.
Azonnal megjelentem, hogy vendég érkezett viszonzá a kérdett, s eltünt egyik mellékajtón. Hermance kezében tartá a neki czímzett levelet, de nem bontá föl. Szórakozottan tekintett a betükre, s mind nagyobb nyugtalanság és feszültség látszott az arczán.
Hermance előtt ez a felelet bírt némi valószínüséggel s élénken folytatta: Tehát miután el akartál tűnni, nemde az volt a szándékod, hogy többé ne találkozzunk. Mi okozta ezt az ellenséges indulatot irántam? A leány nyugtalan mozdulatot tett. Grófné félreért engem, ha azt hiszi, hogy szándékom ellenséges indulatból eredt, mondá hévvel, s arcza lángpiros lett. Ellenkezőleg!
Holcsi beszélt neked Jakab házasságáról? kérdé Hermance, hogy végét vesse a kinos csöndnek. Ő! De nem hittem neki. Kinevettem és majdnem elutasítottam ajánlatával. Mit ajánlott, s miért beszélt Oroszlay házasságáról? Hogy ő meg tudná azt akadályozni. A házaspár önkéntelen egy jelentőségteljes pillantást váltott. Nem! mondá Hermance, ezen az áron nem lehetne boldog Veronika.
Az öreg grófnénak is az volt a neve... És a vén cseléd megcsóválta fejét, s jelentőségteljes tekintetet vetett asszonyára, ki félrefordítá fejét, de azt látta, hogy elpirult. Száz és száz embernek van ugyanazon neve, mondá azután bizonyos zavarral Hermance. Hogy jutott most éppen napam neve az eszedbe? Magam sem tudom, grófné.
A Nap Szava
Mások Keresik