United States or Sierra Leone ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mehetünk, mondá Holcsi, ki előtt mindaz, mi Enyingi figyelmét felkölté, teljesen észrevétlen maradt. Sem Dózia pirulására, sem Jakab gróf elfogultságára nem figyelt, csak egyetlen czél lebegett előtte, hogy a birtoknak gazdag vevőt találjon, melynek eladása rá volt bízva s nagyszerű nyereséggel kecsegteté. És bucsut veszünk, mondá Oroszlay meghajtván magát a leányok előtt.
Itt lakott Sándor, az igazi földesúr; itt volt a gróf és grófné lakosztálya, mikor pénzre volt szükségök és meglátogatták az öregeket; és itt pihente ki országos fáradalmait a miniszter jobb keze, mikor a szünidőben haza jött vadászni és uraskodni. Az öreg asszonyság magas hátú, kipárnázott karszékben ült, nagy kendőkbe burkolva, széles főkötővel, mely alól nem látszott ki selyem parókája.
E szavak kicserélése után a fogatokra ültek, melyeket Jakab gróf küldött értük az indóházhoz, s röpültek Zaláncz felé, melynek vörös fedele az esti homályban már messziről feltünt szemük előtt, s az épületet környező erdővel borított hegyek zöld keretében festői képet nyujtott.
Klára kisasszony okvetetlen kérdezősködött rólam Holcsinál, s az gyanúra adott okot és azonnal továbbította őket. De hova mentek, és miért rejtegeti Dóziát? kérdé föllobbant haraggal Oroszlay. Azt megtudjuk nemsokára! Csak türelem, gróf úr. Az ilyen bonyolult ügy hosszú időt kíván a kihámozásra. Mindenekelőtt azt szeretném tudni, hova lettek a hölgyek?
Jöjj el ma este a kaszinóba, hol várni foglak, mondá kérő hangon Jakab gróf. Te nem tudod, mily messze van még nekem a holnap, ki lázas félelemben töltöm az órákat, míg bizonyost nem tudok. Ott leszek!
Atlasz úr is föltette magában, hogy lehető keveset fog beszélni, nehogy véletlenül elárulja magát, s csak arra szorítkozott, hogy elmondta, hány hold föld a birtok, s figyelmeztette a grófot az asztal közepén álló nagy arany csemegetartóra és megmondta az árát. A fiatal gróf egészen úgy érezhette magát, mint a maga született körében.
Oh, gróf úr... rebegte a leányka, s még valamit akart mondani, de a szavak érthetetlen dadogásban vesztek el. Mondja «Jakab» és ne nevezzen gróf úrnak, Dózia.
Azt hiszem... Úgy sejtem... viszonzá habozva Enyingi gróf, ki már bánni kezdé, hogy beszélt a birtokról, mert csak most jutott eszébe Veronika, midőn a szülők érdeklődését látta. És ki ajánlotta neki a birtokot? kérdé Eszthey odavetve, hogy lelki állapotát titkolja, mi nem a legrózsásabb volt e perczben. Egy Holcsi nevezetű ügyvéd.
Elindult a gesztenyefasor felé, amely a gazdaságba vezetett: de amikor a virágos táblák mellett elhaladt, a borostyánnal sűrűn befuttatott lugasban, nem messzire tőle, megvillant valami fehérség. A gróf látott ott valakit. Az egyik vendégét, egy leányt. Krebsler Simon kisebbik leányát, Ginát. Egy pillanatig arra gondolt, hogy úgy tesz, mintha nem vette volna észre.
Oly száraz, egykedvű volt a hang, melyen szavait kiejté, hogy majdnem sértve érezte magát a feleletre. De én így nem közeledhetem hozzá! Egyelőre nem! De jobb is, ha bevárod, míg Holcsi dolga a törvényszéken lefoly. Ki tudja, miféle fölfedezések jönnek napfényre. Mi közöm Holcsi ügyéhez? kiáltott föl haraggal Jakab gróf. Az nem tartozik össze Dóziával. Azt ma még nem lehet biztosan tudni.
A Nap Szava
Mások Keresik