United States or Brunei ? Vote for the TOP Country of the Week !
A mi embereink kapták föl az ős-magyarságnak ezt a hajdanta európaszerte rettegett »pogány«, kiáltását, mely a turk-nomádok ajkán mai napig is ebben az eredeti formájában viharzik föl. Futottam a tanya felé, ahogy csak bírtam. Csakugyan a mieink! Egy mellettem tovaszáguldó huszársvadrón majdnem legázolt, alig tudtam a lovak patái elől idejében félreugrani.
Születésök őket szorosan egyesíté, de már a legközelebb időszak szétszakasztá egymástól, hadi életökben, mint irigy vetélkedők léptek föl, s már jó ideig csak öldöklő szándékkal keresék föl egymást; míg rég elveszettnek vélt atyjok teteme felett őket, mint testvéreket ismerteté meg a sors, de meghajthatlan lelköket engesztelni nem bírta.
Vacsorára is itt terítettek föl az öregek szobájában s nem engedték, hogy a sújtásos inas szolgáljon föl az asztalnál. Elvégezték azt ők maguk, mint hajdan, mikor a gyerekek még kicsinyek voltak és nem csináltak adósságot.
Mint két mozgó tárcsa futottak a vadászok golyói között, a fölfreccsenő sárban, halottakon és eldobott fegyvereken keresztül. Gépiesen, öntudatlanul, torkukban a fojtogató sírással és szívükben a szégyen keserűségével. Mögöttük gyors egymásutánban villantak föl a fegyverek és ők sárosan, megtépve, halálrahajszolva futottak tovább lefelé a lejtőn.
Nem, nem, siettem a további aggodalmas kérdésnek elejét venni attúl már nem kell félned, nem ébredt föl, nagyon jól meg volt halva és most mondom utazik. Belöktem ide a patakba és rábíztam, hogy vigye, ahová akarja... nem bajlódok az elhantolásával. Azóta már messze úszhatik... Tehát ez az oka, hogy nem látod.
Aki föltalálta, azt is bele kellene állítani minden szombaton, leginkább talán a fejével lefelé. E porban tehát Mathiász Sós, míg kefélte a padlót, gondolkozott. Tehette, mert fiatal katona lévén, új volt még a keféje, nem kopott el, míg korosabb kefékkel már nem járhat együtt az elgondolkozás. mert közel esvén a kéz a padlóhoz, a padló szálkákkal ékesíti föl a kezet.
Éppen el akarta hagyni az ebédlőt, midőn hevesen föltárult az ajtó s Holcsi rohant be rajta, izzadtságtól borítva, mintha futott volna. Honnét jön? kiáltott föl kinézésétől megriadva Klára. Jer szobámba, ott majd megtudod, de előbb egy levelet kell fogalmaznunk.
Nyugtalanul méregette az öblös szobákat, mindenféle régi írásokat hányt föl, pattogva szidta a lusta cselédeket s egyre sűrűbben küldött be Váradra az olasz felcserért. Álmatlan éjszakáin pedig hangos perbe szállt az Istennel, akit nyakas kálvinistasága pápista úton sem bírt egészen megtalálni.
Elkomolyodott, kedves emlékek támadtak föl a lelkében, könyek gyültek a szemeibe és sóhajtott. Alig, alig ismertem meg, Babarczy bátyám. Jól tette, hogy eljött. Él-e még a néni? Csak betegeskedik szegény feje. Hát a műhely? A fiamnak adtam, én már penzióba tettem magamat. Jól megy a munka? Nincs panasz rá. Elhallgattak.
Móre már föl akará nyitni az ajtót, de azon pillanatban kívülről lépések és beszéd hallatszott, a czigány hirtelen eloltá a gyertyát és védenczeit kezüknél ragadván, az ajtó sarkánál egy a sziklába kissé benyúló üregbe húzta.
A Nap Szava
Mások Keresik