United States or Cocos Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az uram, akivel együtt lovagoltam, túristáskodtam, ródliztam, korcsolyáztam, úsztam, sőt eveztem is, ettől az egytől elzárt. Ő maga szenvedélyes vadász; de engem a vadászatain nem kivánt maga mellé.
Most Obrenné még jobban csodálkozott, mint előbb, s nem tudva eltalálni, mit ért a grófné a «kezükre járok» kijelentése alatt, habozva, majdnem halkan mondá: Hogy mi czélja van bátyámnak Dóziával, nem tudom, de nem tagadom, hogy ő küldött engem méltóságodhoz akkor, mikor először szerencsés voltam fölkeresni.
Azonkívül ne felejtse el, hogy itt olyan megoldást találunk, amely boldoggá teszi a cementmunkást is, önt is, a bárónő őméltóságát is és engem is, szóval mindenkit, kacagott a kapitány diadalmasan akik ebben a dologban ily szépen összekerültünk. Bízza rám a dolgot és tartson meg engem lekötelező szíves jóindulatában.
Ő nekem gyengéd és jó testvérem vala, mert kiskorától fogva együtt nevelkedtünk és atyám is fiaként szerette. Most pedig... Tehát ő vádol engem? kérdezé José szelid szemrehányással. Nem ő! Nem ő, hanem a körülmények! viszonzá dacosan, hanem szavai már nem hangzottak olyan kíméletlenül és támadólag. Mily fájdalmas az, ha az embert így félreismerik. Hanem egyet elárult, Klára! Elárulta magát!
Segíts rajtam, adj tanácsot, mit tegyek, inkább bármire hajlandó vagyok, minthogy ama gyűlölt palotába visszatérjek, hol cselédszobában lett volna lakásom, s a grófné mindenki előtt rejtegetni akart... Engem! ki nem vétettem soha senkinek, s úgy bántak velem, mint a gonosztevővel, kit meg akarnak menteni a büntetéstől.
Utálatos gazember! ily rémítő hazugsággal akarod befejezni gyalázatos életedet? mondj igazat vagy kínos lészen halálod. Csak csendesen úrfi, én minden szavamat bebizonyíthatom; kérdezd azon öreg urat s itt Szirmayra mutatott a haramia ismer-e engemet? Ezen rabló csapott engem a földre. Mondá Szirmay a zsiványt megtekintve.
A mi engem illet, őszintén megvallom, nagyon óhajtanám e házasságot, s tehetségemhez képest rajta lennék, hogy teljesüljön. Azt is tudom, hogy Boglár Kálmánnak sem volna ellene kifogása, sőt nagy örömmel adná beleegyezését... De a leány! a leány! Attól, legjobb lesz, ha egyenesen maga kérdi meg. A mint én ismerem, a közbenjáró nála inkább ártana, mint használna. Megkérdjem? Hol van hát?
Nem loptam, nem csaltam, csak legföllebb koldultam, ha már nagyon éhes voltam, de azért senki világtolvaját annyiszor be nem zárták, mint engem.
Engem is hívott az ünnepélyre, s valószinüleg el is megyek. Azt jól teszi. Ilyenkor nagyon szép a falu, és bizonnyal ismét nagy társaság lesz ott összegyülve. Ön nem kapott meghívást? Nem emlékezem, viszonzá zavarral a kérdett, de lehetséges, hogy az iróasztalon hever. Nem szokta fölbontani leveleit? Nem mindig!
Engem nem lehet elbolondítani, én értek a lóhúshoz. Talán azt mért az apja, mikor a mészárszéket árendálta, dörmögött a kocsis mogorván, oldalpillantást vetve a vasúti szolgára, ki vigyorogva állt a hintó mellett. Így kell ezzel a néppel bánni, ha az ember jó szolgálatot akar, jegyzé meg Manó, kényelmesen hátra dőlve és az első ülésre rakva lábait.
A Nap Szava
Mások Keresik