United States or Macao ? Vote for the TOP Country of the Week !


Egész svadrónok tünedeztek elé a homályból és csaptak össze. Felugrottam a bokor alól, amely alatt eddig kuporogtam. Még pedig olyan gyorsan, mint egy gummilabda. A fülembe érkező kiáltások ugrasztottak fel. Huj, huj!... Ezer villám... hisz ez a mieink csataordítása!

Ekkor buzgó szívvel fohászkodtam a felsőbb hatalmakhoz, mutassanak társat, kinek segítségével s tudásával elmém megfejthesse, mi eddig titok és rejtély volt előtte. E fohászkodásomnak sikere lett. A lélek rejtelmes sympathiája megmutatá a hozzád vezető utat, uram és mesterem, itt állok előtted, és kérlek, fogadj adeptusoddá, tanítványoddá.

Ilyenkor nem a legszebb kifejezések váltak le összeszorított ajkairól. Mondott olyat is, hogy egy bakakáplár se vallott volna vele szégyent. Tőlem szitkozódhatott, ahogy akart. Nem taksáltam többre, mint amennyit ért, bár tulajdonságait azokat, amiket tapasztalásból eddig megismertem szívesen és minden utógondolat nélkül készségesen elismertem. Nagyra is becsültem értük, mert megérdemelte.

Nem vitatom. Eddig csakugyan, megúsztad a nagyobb bajt és én hallgathattam... pedig mindent tudtam. Az én szememet nem kerüli el semmisem. A fiatal férj nagyon örvendett annak, hogy a gömbakácok árnyékát olyan jól megsüritette az este. Érezte, hogy a színét változtatja. Nem mert tiltakozni. Azt is tudtam, hogy másfél évvel ezelőtt miért szaladgáltál a bugyi postára olyan sokat.

Azt nem állíthatom, viszonzá gyorsan, majdnem ijedten a kérdett s leült vendégével szemben. Mindössze annyit tudok róla, hogy Lamberth Klárának hivják, hogy gazdag, független, árva s gyámja Holcsi ügyvéd volt eddig, de őt mielőbb nagykorusítani akarja. Így már értem, a mit Dózia beszélt, kiáltott föl Hermance megörülve, hogy egy csekély fölvilágosítást kapott Dózia barátnőjének körülményeiről.

Nem félelemből már, de legnagyobb vígsággal fütyörésze Kristóf lementében; nem képzelheté eddig ily nagy veszedelemből néhány borotvavonással megmenekedhetni, s nagyot kurjanta örömében, midőn a hegyoldali sima útra ért: már Ablakosi uram boltját látá, mint lógatá ajtaja előtt a szél réztányérait, mint függöttek falain a nedves törülközők, s miként a ki- és bejáró vendégeknek nem volt szünete.

Az eddig használt sütőélesztő gyártásánál száz deka cukoranyagból és 37 deka sóból lett 160 deka élesztő.

Viccelni méltóztatik, kérem! Mi a haragos istennyilát csináljak én itt a pénzzel? Hisz jóformán már azt is elfelejtettem, hogy valami pénznek nevezett papirka is van a világon. Adtak ott valamit pénzért, ahol nagyságod eddig tartózkodni méltóztatott? Igaza volt. Az egész idő alatt egyetlenegyszer sem jutott eszembe, hogy ilyenféle »papirkák« is vannak.

Regina szelíden rázogatta vörös fejét, miközben szomorúan ezt válaszolta: Nem szükséges... Úgy is elhiszem. Megint egy érthetetlen rébusz! Ez a bánatosan lemondó hang, ahelyett, hogy mint eddig mindig lecsillapított volna, most valósággal bosszantott. Regina nem figyelt többé rám, hanem gyorsan megindult és a bokrok sűrűségében a közeli barlang felé sietett.

Aszonták otthon, mondja, hogy odamönnyek, ahun eddig vótam. Hát itt vótam eddig, hát ide gyüttem. Hát jól van. János leül az asztalhoz s ott van még másnap délben is. Mint este is. Már költögeti a pénzt ugyancsak és nótás kedvében van. Még éjszakára sem megy haza, mert teljes igazában véli magát. Odakint a faluban meg már nagy a szaladgálás. Az asszony azt sem tudja, mittevő legyen.

A Nap Szava

nagyokat

Mások Keresik