United States or Bangladesh ? Vote for the TOP Country of the Week !


Bele nem fáradtam ebbé az érzésembe. A gazdaságomban találtam annyi foglalkozást, hogy a feleségem néha magára maradhatott; éppen eleget arra, hogy meg ne únhassa Örökös udvarlásomat, hízelkedésemet, kedvének keresését. Amikor előkerültem és ujra megöleltem, az énnekem az igazi mennyország volt. Persze, te azt hiszed: nem is lehetett másképen, csak úgy, hogy ő is így szeretett engem.

Lassan-lassan levetkőzött az egész tömeg. Az elvesztegetett czókmókjaikkal eldobálták maguktól azt a kevés józanságot és megfontolást is, a mi addig meg volt bennük s a rettenetes nyomorúságban magával ragadta őket a láz, az éhes ember őrjöngése. Most kezdtek csak igazán félelmesek lenni.

Hogy kitör belőle az indiai tigris? Dombory vállat vont. A zsebébe nyult és elővett onnan egy nagyon komoly kis fegyvert, egy jókora öblű pisztolyt. Máról holnapra semmiesetre sem történhetik baj; hisz olyan szelid, hogy valami átmenetnek feltétlenül kell majd mutatkozni a természetében. Ha így történnék, arra is készen vagyok. Csak egyetlenegyszer ne fogadjon szót, amikor hazaparancsolom!...

Feri pedig a parterre váltván jegyet, onnan nézte, hogy hova fejlődik ki ez a krizis. A delnők csak fintorgatták az orrukat, tartották a zsebkendőket szájuk elé; de nem kevésbbé neheztelt a jámbor atyafi is s tekergette a nyakát jobbra-balra, fujt maga elé nagyokat, mint a ki nem szereti az állapotot, nézegette, hogy merre lehetne innen valamiképen megszökni.

Gyanakodva nézte ezt a közeledést, elhuzódott, mindig csak félszemmel, alattomosan nézve vissza, hogy nem követik-e ellenségesen, a fogait vicsorgatva fordult vissza, a mikor látta, hogy a raktáros utána ment. Azután is hiába való volt minden.

De én éltemet miért veszíteném itten, azzal csak hatalmas rokonomnak, a moldovai vajdának, tartozom. Jól van. Szóla hidegen a haramia. A magamét segedelmed nélkül is megnyerem, keresd mátkádat, a hol tetszik, de nálam többé ne. Ezzel elfordult, mintha távozni akarna.

Mondja csak, kis leány, fordultam hozzá legnyájasabb hangon nem onnan való maga? Kinyújtottam karomat és a porráégett tanya romjai felé mutattam. A leány kimeresztett szemmel nézett a mutatott irányba. Igen, ott... Ott laktunk. Én is ott laktam. A néni is, a többiek is ott laktak és most is ott laknak.

Vissza akart huzódni, de mialatt betette az ajtót, újra megszólalt ugyanaz a hang: Azaz, csak jöjjön be!... Végezzünk egyszer s mindenkorra. Nem is kellelt újra a kilincshez nyulnia; az ajtó kinyilt belülről. A szőkébbik leány nyitott ajtót; aki a „nem szabad"-ot mondta.

Azonban, ha megbíz annak keresésével, én már nehezebb ügyeket és titkokat is földerítettem; iparkodni fogok a gyermek nyomára jönni. Hogy sikerül-e az, nem tudom, de remélem, mert a föld nem nyelhette el ama gyermeket, s élve vagy halva nyomára kell jönnünk. Szivesen megbízom önt, csak egyre kérem. Szabad tudnom, mi az? A mennyire lehet, ne vegye igénybe a rendőrség hozzájárulását a kereséshez.

Ránczos, barna homlokáról folyt az izzadtság s kis szemei nyilás után kutattak, a hol elszaladhasson. A zsandárok kiabáltak, előkerült a hadnagy is és vezényelt, de a tömeg már nem hallott semmit, csak nyomta előre az előlállókat. A kis öreg kétségbeesve tett egy-egy lépést s gyönge lábait megtámasztotta a küszöbön. Visszaakart tartani mindenkit.

A Nap Szava

visszavezetnek

Mások Keresik