United States or Hungary ? Vote for the TOP Country of the Week !
Vidovics Feri, akit a Vasgyáros-ra emlékeztető, büszkeséggel és titkolt szerelemmel teli szinpadi jelenetek egy csöppet se hatottak meg, ezután a kissé szinészies, hirtelen adieu után nyugodtan megebédelt, aztán átment a kávéházba s esti hét óráig tökéletes lelki békében biliárdozott Ciprianival. A katonának nem volt szerencsés napja.
Sötét, nagy, egy kicsit bágyadt szemeibe az a nyugtalanság telepedett bele, a mivel a kézen vezetett gyerek bámul utánunk, ha hirtelen elbocsájtjuk s egyszerre csak egyedül marad az uton. Parancsoljon nagyságos asszony mondta a rabbi s maga is leült a vendéggel szemben. Az asszony mosolygott. Azon mulatott, hogy idejött s most nem tudja elkezdeni a mondanivalóját. Egyszer aztán nekivágott.
A király csak ugy ott szolgált mellettük, aláirta az irásokat, meg leragasztotta a sok pecsétes levelet, hanem azonkivül aztán nem is adtak neki semmi dolgot, mert nagyon furcsa ember volt.
Az aedilis kilépett az oszlop mögül s tógája ráncait összébb fogva, megindult a lépcsők felé. A játszók táblái mellett friss karcolás nyomai csillogtak a márványban. Odapillantott és elolvasta az ormótlan betűket: VINCIS, GAVDES Egy pillanatra megállt. Az arca elváltozott, fekete szemeiben különös fény lobbant fel, aztán gyors léptekkel sietett el a Via Sacra irányában.
Hát még azok a csuda sütemények, legfrissebb tejszinhabbal; aztán a még csudább befőttek!... Azok a smaragdszínű ringlották; azok az egyetlen ráncot sem vető felséges barackok; az őszinek a szine mint a halvány leányarcé; a kajszié meg akár a legsárgább kantalupé. A dinnyék! ó! micsoda nemzetiszínű szeletkék! olyan szirupban, hogy az ember összecsucsoríthatja tőle a száját.
A leány elveszett a sok nagyuri holmi között, szinte keresgélni kellett utána. A szomszéd ajtó függönye meglibbent kissé, a mikor belépett s tejfehér, nagyszemü és rőthajú gyermekfej kukucskált be a szobába. Aztán egy kis vihogás hallszott s a kis leány eltünt. Anna pedig még mindig az ajtóban állott.
A jámbor aztán egész élete keresményét mind bele ásatta a csatornákba; csinált sok czikk-czakkot, nagy kerülőt; de a viz azért nem folyott vissza az ő malmára. Malitiósus észrevétel.
Elnök: Ez okosan volt végezve. Halljunk egy földészt. Hát te öcsém legény mi járatban vagy itt? Legény: Könnyü a szegényt kicsufolni, de nehéz felruházni. Könnyü keeteknek onnan beszélni az akasztófárul, de nekünk „szijmadzag: huzzad!“ Aztán a tordai malacznak is több esze lehetett volna a maga idejéhez képest.
A tej árából, amit naponta behordanak, majd letörlesztődik. Csak nézzenek lovat, alkudják ki az árát, ő aztán majd ád, amennyi kell. Lovat hamar néztek, találtak is, mert az mindig akad eladó. Megalkudtak és Mári elment a cukrászhoz pénzért. Megkapta s onnan hazatért. Otthon senki sincs az udvarban, pedig a kerítésen kellett volna dolgoznia Sütő Jánosnak, de nem csinálja. Hát hol van?
Mit vesztettünk vele? Édes játékban töltött napokat. S a napokkal kár volna fukarkodni; időnk van elég, hála Istennek. És ha nem hiába!.... Egy gyönyörü május, igazi csókkal, igazi öleléssel! Aztán a szél magával viszi a rózsaszirmokat. Egy nyári éjszakán kisirja magát a mellünkön, a postakocsi csilingel s megszólal a trombita: „Trara, trara!" ... És Isten veled, szinészlány-szerelem!
A Nap Szava
Mások Keresik