United States or Ghana ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az ilyen magamforma nagy darab embernek már csak az önmaga súlyának tovalódítása is jókora fáradságába kerül, hátha még meg is van rakva egy csomó mindenféle cókmókkal, mint ahogy én meg voltam rakva. A saját nyolcvankét kilómon kívül legalább harmincöt kilónyi súly cipelése nehezedett komiszul engedelmeskedő lábaimra. Azonban a vízmosás, hála istennek, elfogyott.
Futólag vettem csak szemügyre az egész csúnya látványt, egy igazán rettenetes részlete azonban így is örökre emlékezetemben marad... Az egyik lónak hasát tépte szét a gránát, úgy hogy egész belső része kifordult. A széttépett belek e puffadt tömegéből egy szőke emberi fej meredt rám.
Itt azonban jelenléte jó darabig nem volt egészen haszontalan, mert a tartalék tüzes vezére, Tunyoghy Kálmán, alig vevé észre főseregének haladását, már is, hogy a nap dicsőségében részt vehessen, utána akart, vezére parancsát nem várva, rohanni.
Hermance elmosolyodott a «nagyszerű» szó gúnyos kiejtésére, magához szorítá a leány fejecskéjét, de azután komolyan mondá: Arra nem volt fölhatalmazva, hogy ilyeneket mondjon neked s rosszul tette; azonban mindez nem ok arra, hogy oly könnyelmű lépésre határozd magad. És kérdés, megtartotta volna-e Klára igéretét a jövőben?
De hangja szelid, kérő és rábeszélő volt, azonban Hermancenak minden vérét forrongásba hozta, s oly nagy keserűséget érzett, hogy alig birta könyeit leküzdeni. Az ifjú azonban ezt nem vette észre. Szeme még a rendesnél is álmodozóbb volt, s a levegőbe függeszté tekintetét, mintha ott valamely kedves képet látna, mi szavai alatt másfelé kötné le figyelmét-
Egy nagy zivatar ismét az erdei barlangba kerget. Éjfél után egy óra körül alhattam el. Igaz, hogy ily mélységesen mély álmom, talán még sohasem volt, holott pedig a magamfajta »erdei« ember tud aludni. Regina azonban még ennél is mélyebben aludt.
Nem tudom, miért vágtam ezt ki oly büszkén, hogy szinte lobogott benne a kevélykedés, a hatás azonban visszájára sült el, mert a leány arca kiderült, sápadt ajkain pedig megjelent egy könnyű mosoly. No, végre! Csakhogy már idáig is elérkeztünk. Akármilyen szegényes is ez a mosoly, mégis csak szivárványa a léleknek vihar után, amelynek hatása megtört.
Megnyugtatva intettem, hogy nem tesz semmit. Az ember feje nem káptalan. Ná... de erre mégis csak gondolhattam volna mondotta bosszankodva a leány. Megdörzsölte homlokát és pillanatig mozdulatlanul tünődve tekintett maga elé. Mondd csak kérdezte gyanakodva sok bolondot beszéltem? Nem tapasztaltam. Aha, most mindjárt vallatni fog... Velem azonban nem boldogul.
Én is csak azért értettem meg, mert ebben a pillanatban véletlenül épen közvetlenül melléje sodort az ádáz szuronyroham. Vágtattunk, mint a bolondok. Huj, huj... huj! Huj, huj! a ponciuspilátusát a hasának... rontsátok ki! Annál hamarább megyünk haza! Ez Varga őrmester úr. Nem láthattam a szörnyű kavarodásban, bömbölő hangja azonban még ezt a fülsiketítő lármát is túlordította.
Neki azonban fekete haja volt, s teste mégis olyan fehér volt, mint a sületlen zsemle. Piha... ez szép?... Félbeszakítottam ezt a zagyva beszédet. Elég lesz már, kis leány, a kisasszonyból! Úgy sem ismerem és nem is fogom ismerni. Nem baj, ne sajnáld! vágott szavamba fitymáló kézlegyintéssel nem vesztesz vele... Mondom, hogy igen nagy volt.
A Nap Szava
Mások Keresik