United States or Saint Lucia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Huj, be útálom már ezt a földet... Ideje, hogy egyszer már nagyon megverjük azokat a hosszú plundrisokat, különben sohasem megyünk haza. Bál lesz? Az! bólintott fejével az őrmester és belecsapott vidáman a levegőbe, ezért váltottuk fel mi azokat az... izéket, akik előttünk itt nyefelegtek.
Tűnő játék már ez, csak a város szélén van még belőle, de ott is egyre kevesebb. Ahogy szaporodik a telefondrót, úgy fogy a sárkány. A nap lassankint lemenőre hajlik, az akác alváshoz készül. A házakból megindulnak így késő délután azok az emberek, akik vasárnap nem vágynak a mező fái közé. Akik egész héten kint vannak úgyis vagy a földben, vagy a víz tetején.
Ezenközben leraktam holmimat a számomra kijelölt fedezékbe és rendre kezet szorítottam a fiúkkal, akik látásomra összesereglettek. Valamennyien azt hitték, hogy vagy a mennyországban, vagy a muszik fogságában vagyok. És immár jócskán meg is feledkeztek rólam. Mi ilyenkor egy ember? Csakhamar aztán magamra maradtam a fedezékben, mert a legények aludni mentek.
Nem neked mondom kezdte reggelenkint, ahogy a kávéházba megérkezett, mert te fenegyerek vagy, akinek a hadseregben volna a helye, de hidd el, a párbajt azoknak találták fel, akik nem tudnak vívni. A kárpitos megvágja az őrnagyot, az ügyvéd lelövi az erdészt, a commis megsebzi a vívómestert s mindez huszonnégy óra alatt történt.
Azok közül való volt, akik a szenvedélyeket mindig alárendelik az akaratuknak s akik az akaratukkal az élet minden viszonya közt arisztokrata mérséklettel, de annál férfiasabban tudnak élni. Elköltött ugyan egy nagy vagyont az utazási passziójára; de olyan nobilisan költötte el, hogy azt még nézni is öröm lehetett.
Ezzel már megjárta a Mester. Ön egy zseniális, de élhetetlen ember, aki nem tud bánni a pénzzel. Ha magára hagyjuk, egész életén át nyomorogni fog. Pedig kár volna a Mesterért. Dömötörnek eszébe jutottak a bankárai, akik egyszer már bérbevették a tehetségét. Halálos vétek volt a szerződést megváltani. De ha Piacella hajlandó volna ugyanazt megcsinálni ...
Az úrfi lova röhintett, az azt jelentette, hogy jön a gazdája. Peti kikukucskált; látta, amikor egyetlen lendülettel fenn termett az irnok a ló hátán. Bözse ott állott s nézte; még akkor is búcsúzgattak, mint akik nem bírnak egymástól elválni. Amikor az úrfi valahára indult, Peti is visszabujt s leste.
Annyi bizonyos, hogy spórolni nem igen tudunk. Nem azért, mintha nem akarnánk, vagy szándékosan »truccolna« az ember fölebbvalóival, akik fáradhatatlanul takarékosságra intenek, hanem talán azért, mert ebbe a dologba is belefásul lassanként a legénység, mint a menázsin kívül minden másba. Nem mindjárt, idővel azonban annál bizonyosabban.
A Nap Szava
Mások Keresik