United States or France ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egy igen nagy birtoku magyar földes ur, Sinának egy régi jó barátja, egyszer meglátogatta a bárót Budapesten, mikor az éppen itt időzött. Elmondta neki látogatása okát. Örökös bajban van.
Kisasszony, üljünk le egy kicsit mondta a gróf gyöngéden és a nagy gyékényzsöllyék egyikét Gina elé tolta. Köszönöm, gróf úr... és ön is... rámutatott a szomszédos zsöllyére. Olyan volt, mint a bakfis, akit éppen most hoztak ki a zárdából. Nagyon kedves volt. Ugyanezt gondolhatta a gróf is, mert nagyon rajta feledte a szemét a kis leányon. Édes gyermek mormolta magában. És nem unja?
Nagy, égig érő csend rejtegette a messzi tanyákat, a töretlen náderdőt, a löszpart meredekjén bókoló rozmaringfűz-sövényt s a lankás dombolt martjából kimagasló fehér udvarházat, melynek zsindelysüvegét a néhai bécsi királynő újmódija szerint vonatta dupla peremre Bessenyey György úr. A délnek szaladt nyár siettében ittfelejtett néhány hév hetet.
Hol vették volna magukat a hölgyek a nőtlen házigazdánál? kérdé nevetve Veronika, kit rendesen mulattatott ifjú fivérének ilyféle nyilatkozata, kit még majdnem gyermeknek tartott és sehogysem tudott az előtte férfiui tekintélyre vergődni. Az is megtörtént már, ha a házi úr másforma volna, mint Jakab, viszonzá kétértelmü mosolylyal Béla.
Félvállról köszöntik, a mint elhalad előttük, aztán folytatják a munkát és megjegyzéseiket, melyek épen oly arisztokratikus lenézésről tanúskodnak, mint azok, a milyeneket előbb hallattak. Atlasz úr nem látja munkásait, nem hallja megjegyzéseiket. Megy tovább a maga útján és gondolkozni akar.
Az emberek köhögési ingert kaptak a büdös füsttől s szaporán retiráltak hátrafelé, hogy friss levegőhöz jussanak. Még benne voltunk a vastag füstben, midőn a már-már izzó hamuvá leégett kazlak közelében váratlanul egy lövés esett. Morelli kapitány úr azonnal odafordult és bosszankodva tudakolta annak a szamárnak a nevét, aki patront felejtett a fegyverében.
Az öreg úr egy legújabb találmányú és javított szerkezetű gőzeke s egy teljesen fölszerelt almásszürke négyes fogat között ingadozott; amaz a szenvedélyes gazdának szerzett volna örömet; ez hízelgett volna fényűzési hajlamának, mely, mint igazi magyar földesúrhoz illik, eddig csupán lovakban, sallangos szerszámokban, parádés kocsisokban s több ilyfélében összpontosult.
Az ám, hogy az Istennyila csapjon bele ebbe a komisz planétába... tisztára megfeledkeztünk nagyságodról. Morelli kapitány úr már el is rendelte, hogy töröljék nagysádat a Verflégs-Standból, olyan bizonyosra veszi, hogy amazoknak a kosztjára tetszett kerülni. Nem tetszett. Éljen!
No öreg, mondá barátságosan megkopogtatva Atlasz úr hátát, magunkra maradtunk. Koccintsunk egyet, ha a nagyságos asszony megengedi. Udvariasan meghajolt az öreg asszonyság előtt, kit e figyelem annyira kiengesztelt, hogy maga is koczintott nyájas vendégökkel s föl is akarta hajtani a pohár tartalmát; de szeme találkozott férje szigorú szemével s a pezsgő a czigányútra szaladt.
Ez már aztán a népszerüség! mond magában a képviselő, még a bérkocsisok is mosolyognak, mikor a lakczimet mondja nekik az ember. Megérkeznek, a bérkocsis becsenget, X. ur belép: a kapusné fogadja. Itten van az Egyetértés? kérdé a képviselő ur. Hogy ne volna itt egyetértés? csak tessék felsétálni a lépcsőn. Én vagyok X. képviselő. Jelentsen be! Szükségtelen. Jár ide képviselő száz is.
A Nap Szava
Mások Keresik