United States or Chad ? Vote for the TOP Country of the Week !
Itt sülyedjek székestül a földbe, felelt az öreg asszonyság erélylyel, ha nem örülnék a te boldogságodnak. De mikor tudom, hogy az a leány nem fog téged boldoggá tenni! Miért nem? Mert nem hozzád való. Miért nem hozzám való? Mit tudom én? nyögött az öreg asszonyság, ismét visszaesve siránkozó, panaszos hangjába. Kérdezd meg atyádat, ő okos ember, jobban meg tudja mondani.
Rám nézett és csak annál gyorsabb haladásra ösztökélt. Ha átkerülünk a jezernicai völgybe, ott már nem kell sietni. De most kell... kell!... én tudom, hogy kell!... A rangos tekintély kedvéért, nehogy azt higyje ez a »civil Person« amint szegény Morelli kapitány úr mondani szokta hogy »a schneidig katona nem mindent tudja«, odavetőleg rögtön megjegyeztem: Én is tudom, hogy hol vagyok.
De hát hol találkoztak, hol ismerkedtek meg s mikor vallotta meg szerelmét? Hónapok előtt... És én akkor még tapasztalatlanabb voltam, mint ma, s nem tudva, mily mélység tátong közöttünk, boldognak éreztem magam. Derültnek, bájosnak láttam a jövőt. Együtt készíténk terveket az életre. Ő nőül akart venni, s én hajlottam szavára... Most azonban tudom, hogy az lehetetlen.
Ida néni izgatottan legyintett: Te ezt nem érted édes öregem. Már itt én jobban látok. Az a leány majd meghalt Pali után és most elhidegül tőle; pedig hős volt a mi Palink; harcolt, fogságba került, ahol bizonyosan mindig gondol a menyasszonyára; ha nem is voltunk még egészen annyira; de annak a leánynak nem illett, nem volt szabad Palit elfeledni. A mi Palinkat.
Az ő szívét is abból faragták, cimbora, az ő szíve is fehér és hideg... nem szeret, mert nem tud szeretni. Templomba jár, imádkozik értem, hű... csak nem tud szeretni... A kapitány véres szemét gyenge fény fátyolozta be: Hűséges, jó, szent asszony... és én mégis korhely vagyok... ej, mondom, csak San Pedrót szereti... ezért nevettem az előbb, cimbora... nem földi embernek való az ilyesmi.
Nem vagyok én paraszt: tudom, hogy mennyi dukál egy székelynek? azt is tudom, hogy mennyi borvizet szokás önteni a bor közé, hogy az uraknak tessék? No, hát igy van a dolog.
Azért kérem alázatosan, hogy ha itt maradnék, tessék gondot viselni a kis unokámra. Ugy áldja meg az én Istenem a kisasszonyt, mert én se voltam soha rossz cseléd. A leány fölbámult a bakra, a hol a vén ember beszélt, de nem is igen tudta megérteni, hogy mit mond. Összezavarodott az agyában minden arra a gondolatra, hogy nem kerül haza. Érezte, hogy fulladozik, pedig még csak a félelem fojtogatta.
Mondék magamban: lúfő már vagyok, ha még lúfarkat is kapok hozzá, egész lú leszek, nem kell gyalog járni Udvarhelyre. Én bizony parolát adtam. S aztán abbeli örömömben, hogy ötszáz forintot kapok, nem vettem a huszonöt piczulán se zekét, se malaczot, se kondért, hanem menék a csapházba, s hogy helyet csináljak az uj pénznek, eltraktáltam a régit az utolsó piczuláig.
Igaz, hova küldjem a Notre coeur-t? Tetszett önnek? Nagyon. Jó író ez a Guy de Maupassant. Én nem is ismerek más írót. Nekem ez az egy is elég. Akkor hát ez a kötet kedves önnek s én majdnem megfeledkeztem róla. Boldog volnék, ha megtartaná, kegyességből irántam. Egy szép könyv olyan, mint egy virág; értéktelen s minden szerénytelenség nélkül föl lehet ajánlani.
Látod, Géza: amit te elhagytál, az el is múlt. De ezek itt kocsikáznak mellettem és köszönünk egymásnak. Az én egész életem huszonegy éves koromig. Semmi a világon nincs olyan érthetetlenül messze tőlem, mint ez a múlt. És kezet fogunk és beszélgetünk. Néha látom magam köztük. Azt hiszed, nem szeretem őket? Most már. Ugy-e rabok, ha kiszabadulnak, elszoktak kérni emlékbe a bilincseiket?
A Nap Szava
Mások Keresik