United States or New Caledonia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Jó reggelt kivánt neki s azután így szólt hozzá: Kegyébe ajánlom magamat, kisasszony. Kérem, emlékezzék rám szívesen. Milyen ünnepies! Elmegy? El. Kár. Szerettem volna, hogyha még marad. Az urak nem szívesen beszélnek franciául s én oly keveset tudok németül! Ön volt az egyetlen gavallérom. De remélem, még látjuk?
Én szegény tanuló vagyok, ki utolsó vizsgámra készülök. Azért jöttem föl a vidékről, hogy elzárkózva mindenkitől, tanulmányaimnak éljek, mig a szigorlatot leteszem, de nem röstellem bevallani, hogy körülményeim nem valami fényesek. A szegénység nem szégyen, viszonzá biztató mosolylyal a leányka... A szoba ára húsz korona, de csinosan van bútorozva.
Magának gyűjtötte, úgy-e? találta ki hirtelen a képjavító. A vörös terciárius intett a fejével. Meg akartam házasodni nyögte ki keservesen. Nem élet ez a barátélet. Én nem vagyok tudós pap, művész-orgonista, prédikátor, hittérítő. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok voltak.
Most már csak csinálják maguk mosolygott elégedetten, miközben hátizsákja fölkapcsolásával végre elkészült és előkészületeket tett a távozásra én elvégeztem a magamét. Bátran harcoltam, véremet ontottam arra a bizonyos »hősi halál«-ra azonban nem tartok igényt. A keze sebesült meg?
Mondtam én? riadozott az öreg. attól féltében, hogy kisül a turpissága. De a menyecske belelátott. Kitalálta, hogy mit beszélhettek ezek csütörtök éjjel olyan sokat. Vén kujon, pörölt rá az urára, menjen kend borért a pincébe; nincs idefent s én csak nem mehetek le így. Vitás örült, hogy elhúzódhatik. A két legény összenézett s parolázott.
Ha Sándornak egyik vagy másik kezébe került volna, ki tudja, nem ébredt volna-e föl újra gyanakodása? Sándorról biztos vagyok, mondá Klára erős meggyőződéssel. Föltétlen bizalmat ígért nekem s eddig meg is tartotta szavát. Ha újra csalódnám benne, ha újra megsértené önérzetemet gyanújával akkor de nem, erre nem is akarok gondolni. De én akarok rá gondolni.
Hitvány szolgálatodat megjutalmazom, de míg urad vagyok, magad tetteimbe ne keverd, mert egy égő ház szarufájára akasztatlak. Mi hát a váltságdíj ezen öregért? kérdé daczosan a haramia, én megfizetem, csak hatalmamba add őt. Az Istenért, ne tedd azt, rokonink sokkal többet fizetnek. Esedezék Ilka, míg Szirmay némán állott és megvetőn tekinte a haramiára.
Amikor beleereszkedett a szomszédos zsöllyébe, a nő újra kezdte: Nézd Bandi, én sohasem szerettem más emberek dolgába avatkozni és azt hiszem, nem is tapasztaltad azalatt a nyolc esztendő alatt, amióta a fiunknak fogadtunk, hogy akármikor is az utadban lettem volna. Csak egyetlenegy dolog van, amivel törődöm; de azzal azután szívvel lélekkel, és abban nem ösmerek megalkuvást.
De most már tudom, hogy terhére vagyok, és ez egészen más dolog. El tudnád hagyni leányodat? Klárát nem féltem. Fönn tudja ő magát tartani s boldogságára nem szükséges az én segítségem. Férje szereti, erről meg vagyok győződve, s ő is szereti férjét. Az esküvő előtt komolyan beszéltem vele, s tudom, hogy nem érdekből ment a fiúhoz. Nem hittem volna, de igaz.
Nagy fejét lógatja gondolkodik; keres valamit, amit nem talál. Ha aztán feljön a hold és megérkezik a csendes éjszaka: Zulejka eltűnik, mint az árnyék és én rendesen ott fedezem fel az istálló tetején, ahol elfekszik, elnyujtódzik. Nézi a fényes éjszakát, amely ezernyi bizonytalan sejtést kelthet benne. És nem tartasz tőle kérdeztem hogy egyszer valami nagy veszedelmet okoz?
A Nap Szava
Mások Keresik