United States or British Indian Ocean Territory ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kezeit csókolom, méltósága köszönt Zelma néni és tovább akart menni. Mondja csak Zelma néni, állította meg a hölgy haragszanak rám a Jungék valamiért? Ugy elszaladt előlem ma a kislány. Isten ments, kezét csókolom. Felelte Zelma néni és nagyon elpirult. Hát mért? Olyan félénk? Nem. Kezét csókolom. Ez a szobaur miatt van. A szobaur miatt?
Egyszer, egy péntek délután, mindnyájan együtt voltak az udvarban. Csendesen dolgoztak. A szobaur nem fütyörészett és ifjabb Novoszád Ferenc vigyázott, hogy ne csattanjon nagyot a kalapács. Mert a Lenke aludt. Éppen kettőjük között, a Novoszádék ajtaja előtt. Hat órakor hazajött Zelma néni a ruhakihordásról. Egyenesen Kálmánhoz ment és azt mondta: Nesze egy könyv. Nagyon szép képek vannak benne.
Van hely még kezét csókolom. És a hölgy kezei után kapkodott. Nem szabad néni, nem szabad mondta a hölgy. Maga Zelma néni, ugy-e? Adjon szépen kezet. Igy. Istenem be szép, be nagyon szép itt maguknál. Hát igen, kezét csókolom. Itt jó levegő van. És itt dolgozik a suszter ur is? És ott valaki beteg? A sógornőm fia, kérem felelte Zelma néni.
Néha fáradt, tetszik tudni szólt közbe Zelma néni. Akkor már nem tud beszélni. Hiszen majd felgyógyul nemsokára. Nem fázik a nyaka? Hűvösödik már. Takarjuk be. Igy. Jó? Jung Kálmán szája megrándult, de nem tudott szólni. Akkor a hölgy hirtelen elfordult. Isten velük mondta és gyorsan kiment az udvarból. A selyem ruha suhogott a köveken és a kalapja kék tollai beleütődtek az alacsony szemöldökfába.
Később meglátta a hölgy, hogy Jung Kálmán még ugyanazon a szennyes lepedőn fekszik, mint négy nappal azelőtt. Akkor odament Zelma nénihez, aki ruhákat akasztott száradni fent a keritésre, ahová délután legjobban sütött a nap és a keritésnek gyantaszaga volt. Zelma néni kérdezte miért nem húzták át Kálmán ágyát avval, amit hoztam. És miért nem adják neki azt a paplant?
Talán egy óra is elmult igy és a hölgy még mindig sírt. Akkor a szobaur azt mondta csendesen: Azért ennek igy kellett lenni, Alice. Most vége, most elmehetünk. Az ember úgyis mindig mindent félbe hagy. Zelma néni és ifjabb Novoszád Ferenc tovább fognak élni és én hogy emlékezzem később róluk? Mit tudom én, milyenek lesznek később és mit beszélnek majd rólunk.
No, Franci mondta akkor Zelma néni nem akarsz felmenni az öreghez egy kis bort inni? Nem kell nekem, felelte ifjabb Novoszád Ferenc. Hát lent maradt ő is és talán tizenegy óráig ültek az udvarban és nem beszéltek.
Igy beszéltek és az ecset szárával ásták ki a földet a gömbölyű kövek közül. Lenke odajött, mert a szétszóródó, rögöket kukoricának vélte. A hölgy odacsalta magához és megint arra akarta tanítani, hogy féllábon álljon, mint a gólya. Hát már ez se fog sokáig élni szegény szólt le Zelma néni a lépcsőről. Miért? Miért nem? riad fel a hölgy. Hát holnapután ünnep van.
A Nap Szava
Mások Keresik