United States or Guadeloupe ? Vote for the TOP Country of the Week !
És semmi kilátás, hogy más cipőt lehessen szerezni. Eldobnám ezeket a fetzniket, mondotta rezignáltam de nem tudok mezítláb járni. Próbáltam, nem megy... Ledrótoztam őket egy szál madzaggal, úgy, ahogy lehetett, azután megvígasztaltam: Ne búsulj... Amint ráérek, csinálok neked egy pár cipőt. Elnevette magát. De már azt szeretném látni! Majd megmutatom. Snájder már voltam, lehetek sujszter is.
Meg voltam hasonolva önmagammal s idő kellett, míg lelkem egyensulyát valamennyire visszanyertem. Most csöndes és békés vagyok. Lecsillapult bennem mindaz a kínzó érzés, mi megőrüléssel fenyegetett. Istenhozzádot mondtam a világnak! El vagyok temetve, s nem kívánok fölébredni.
Gyáva, gyáva! mondá Sándor elpirulva. Épen ebből láthatja, hogy igazán szeretem. Elégszer voltam bátor ott, hol nem szerettem; az igaz szerelem, úgy látszik, gyávává teszi a szívet. Hiszen még azt sem tudom, nem jövök-e későn, nem szeret-e már más valakit Klára? Biztosítom, hogy nem! kiáltott a plébános szokatlan erélylyel. Nem szeret, senkit sem szeret.
Kibírom akkor is, hangzott a gyors válasz, ha négykézláb kellene is innen elmennem, mert valahányszor csak körülnézek és megpillantom azt a pajtát... azt, ahol meg voltam kötözve... mindig végigfut hátamon a borzadály. Tudod, az nem volt tréfa... Tudom.
Mert én nem tudok írást... A passzus kiteríttetik és konstatáltatik, hogy nem az. A Báróé ez. Egy szarva nincs neki. Az az felel az ember derülten én is így gondoltam, de nem voltam benne egészen biztos. Nagyon hasonlít a gyürődésük egymáshoz. Kutat a járlatok közt s kivesz egyet. Akkor ez a Bimbóé mondja. Aminthogy igaz is.
Az asszony ugy nézett rám, hogy aztán már egészen beleszoktam a hazudozásba. A mint betettem magam után a kávéház ajtaját, mintha kicseréltek volna. Ugy mentem haza, mint valami hivatalnok az irodából, pedig hát egyszer-másszor ugyancsak bajos volt már lehazudni, hogy milyen keserves volt a dolgom a kávéházban. Én voltam a viccz, tetszik tudni.
Én is ott voltam, Alexej is azok között, akik a foglyokat őrizték, de az ő szemük sem volt bánatosabb, mint a mienk... Szegények, szegények! Hiába fogja őket várni odahaza az asszony... Megérkeztem a bizonyossághoz... Valóra váltak rossz előérzeteim, a Bataillon, amelyhez tartoztam, szerencsétlenül járt. A rossz hír módfelett levert, pedig nem jött váratlanul.
Schon gut... szép tőled, ha most így gondolkozol válaszolta halk hangon s közben, mintha egy bánatos sóhaj is ellebbent volna ajkairól de azért, mondom, elpusztulhattam volna... Amikor elhagytál és egyedül maradtam, nagyon el voltam keseredve. Azt gondoltam, hogy az én életemnek igazán nincs semmi értelme tehát minek is élek? Senki sem örül, ha jövök és senki sem búsul, ha megyek.
Olyan fölöslegesen sokat foglalkozik vele, hogy tegnap már kénytelen voltam prédikációt tartani neki. Elment az eszed? kérdeztem. Mit akarsz? szólt szenteskedő, álnok pillantással, ő a szinügyi bizottság elnöke! Nos, nekem egy csöppet se tetszik ez a dolog.
Vajon ki közülünk a nagyobb bolond? Mindenesetre én, felelt nevetve Boglár Kálmán. Mindig én voltam a nagyobb bolond. Most is bolond vagyok, nem tagadom; mert mikor megmutatod nekem ezt a nagy szerencsét, ezt a gazdag vőlegényt, én, a koldus, az ingyenélő, elfintorítom orromat, és azt mondom, hogy nem akarok leereszkedni a ghettóba. Eh! badar beszéd! kiáltott a plébános elpirulva.
A Nap Szava
Mások Keresik