United States or South Sudan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Valószinüleg Eszthey grófnéhoz fordulnék, kivel különben is kell még találkoznom azok után, miket most tőled hallok. Eszthey grófnéval? kérdé kellemetlen meglepetéssel Klára. Minek? Ő az egyedüli, ki anyámat ismerte, s így azt is kell tudnia, ki volt atyám? viszonzá bizonyos daczczal Dózia, ki engedékeny, szelid természettel birt, de koronként erős elhatározásai voltak.
Boldog emlékü Bodola Sámuel erdélyi ref. püspöknek, körutja alkalmával, egy nagyvilágiasságáról ismert fiatal pap bemutat egy nagy értékü urasztali aranykelyhet, melyet ő egy bálrendezés után begyült tiszta haszonból vásárolt a hivek épülésére. Kérdé aztán, mi a főtisztelendő megjegyzése reá? „Régen voltak aranypapok és fakupák; most pedig vannak arany kupák s fapapok!“ lőn rá a felelet.
Tudniillik Ida néniék vidéken laknak; gazdálkodnak és elvonultan éldegélnek; kivált amióta egyetlen fiók, a kis huszárhadnagy, valahol az orosz harctéren fogságba került. Borzasztó idők voltak azok. Jól emlékszem, mert éppen akkoriban kelt híre a végzetes satanovi csatának, ahol egy egész magyar huszárezredet söpörtek el az oroszok géppuskái.
Ismeri talán azt az embert? Házánál töltöttem egy évet, gyámleánya jó barátnőm volt... Milyen sorsa lehet most annak? Mintha hallottam volna már azt a nevet, mondá gondolkodva Veronika, erősen kutatva emlékezetében, míg egyszerre fölkiáltott: Ah, már emlékszem, Béla beszélt róla, midőn megjöttek atyámmal Zalánczról, hol Oroszlay grófnál voltak vadászni.
Nekem is voltak álmaim, kecsegtető reményeim, de le tudok azokról mondani, talán azért, mert le kell mondanom, de nem fájdalommal, nem keserüséggel teszem, mert tudom, hogy egy mást, sőt két embert teszek boldoggá, kik már csak azért is érdemesek egymásra, mert szerelmük erős, forró és kölcsönös, áldozatokat kiván s azt mindketten teljes hévvel, erővel, elhatározással készülnek hozni.
Nagyon vigan voltak. Minden este táncz, zene, ének stb., most szinházi előadásra készülnek, mit, fájdalom, én már nem láthatok. Nem halaszthatta el útját?
De sütött friss kenyereket valóságos magyarországi lisztből az albán, mik kissé drágábbak voltak ugyan, de legalább megtanulta belőlük a tábori nép, hogy soha ez Magyarországot, ha még egyszer visszajöhet bele, el ne igen hagyogassa, mert ilyen kenyeret úgy sem eszik sehol másutt a kerek világon. Az albán a kenyereket mindig estére sütötte ki, mert akkor volt leginkább éhes a nép. Hát jártak rá.
Az villant keresztül a fején, hogy ő itt a józanság nemtője. Megindult szó nélkül. Egy kicsit elszokott a járástól; de léptei, a körülményekhez képest, kifogástalanul rugalmasak voltak. Hagyták; azt hitték, hogy a szobájába megy. Úgy reménykedett, hogy az asszonyok még alusznak s föltünés nélkül szökhetik meg. Van der Kerkhoven kisasszony nélkül számított. A hollandus leány éppen szembe jött vele.
Még annak a reménységére is végigborzongott rajtam a vadászláz, hogy találkozni fogok ezzel az agancsos nagy úrral. A délután, mondom, gyönyörű volt. Teljességgel más hangulatú, mint a hajnal. Az arany alkonyat sárgás fénynyel hintette meg az erdőt; a szajkók szemtelenül kiváncsiak voltak s ránk ripakodtak; a kék ég hűvösen és vidáman mosolygott.
Ezen útnak Nagybánya felé nyiló torkolatján tehát, azon reggel három férfi ült inkább szokásból, mint a hideg ellen gubáikba takarva, bárány süvegeik mélyen homlokukba nyomva. Az első mellett hosszú nyárs hevert, s kard villoga gubája alól, e felett mindnyájan fejszékkel és puskákkal voltak fegyverkezve.
A Nap Szava
Mások Keresik