United States or Barbados ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azzal kiment az udvarra, vizet mert vederrel a kankalikos kutból a vályuba, megitatta a teheneket, a rideg marhákat s azzal rendre valamennyit bekötötte az istállóba, szénát is vetett eléjük. De már erre csak lejött biró uram a padlásról. No, uram, monda O....-nak. Eddig ellensége voltam az urnak; de most már látom, a mit látok!
Senkisem énekelt. A bakaszokás, hogy marsközben dalol, elmaradt; a hideg, mérges tiszli arcokra vetett tekintet elég volt arra, hogy elfojtsa a nótázó kedvet. Időközben az ezredes visszafordult, elvágtatott a haladó oszlop mellett, ujra visszajött s lármázni kezdett. Az első zászlóalj a leszedett nyakravalót a válldragon alá dugta, a második a sapka mellé, a negyedik le sem szedte.
E perczben még nem tudok e kérdésre felelni. Ma itt maradsz, s holnap majd beszélünk róla. Gondolkoznom kell, mi volna rád nézve a legczélszerűbb. Tehát nem haragszik reám, nem vetett ki kegyeiből? Arról szó sincs! Azonban nem titkolhatom, hogy fájdalmat okoztál, mert azt hittem, ragaszkodol hozzám és csalódtam! Nem, nem csalódott! kiáltott föl Dózia ijedten.
Ezen habozásának hamar véget vetett egy oldalt kerekedő, s hamar háta megé terjedő zaj.
Legtöbben száraz fenyőgalyakat szedtek össze s nemsokára magasan lobogott a láng; mások egy rejtett barlangból üstöt és egyéb főzőeszközöket hoztak, s ketten ugyanonnan egy fiatal, már megnyúzott, és bőrébe takart szarvast hoztak elő, s a földre vetett sima deszkákon darabolni kezdék, a földbe vert izmos ágon függött az üst; és nemsokára apróra vagdalt szarvashússal, szalonnával, vöröshagyma- szeletekkel és tépett paprika darabjaival megtelék.
Most már nemcsak a haja volt vörös, hanem az arca is, szinte lángot vetett a forróságtól. Egy kicsit meghökkentett a dolog. Hátha többet ivott a kelleténél? Még baj lesz ebből a csacsiságból... A leány most föltápászkodott eddigi kuporgó helyzetéből és félrelökve maga mellől a köpenyeget, támolyogva indult a barlang szája felé. Rászóltam. Mit akarsz? Ki akarok menni... rosszul vagyok...
Biz ő nem mondta Klárának, hogy örül kedves látogatásának, szemrehányást sem tett neki, hogy eddig megfosztotta e véghetetlen gyönyörüségtől, hanem egy párszor keményen, daczosan végig mérte s vetett reá egy pár olyan pillantást, mintha szemével keresztül akarná ütni szivét.
Szép nagy darab hús volt a pecsenye, három borda állt ki belőle, de Fülöp Imre innen a halasi földrül igen hamar véget vetett neki. A cipóval, mint illik, kitörülgette a tányért. Elmönnék most már szólt. De úgy-e, kéröm, nem köll fizetni, mert neköm ennyi pénzöm nincs. Dehogy köll. Csak hogy jól esett az étel. Úgyis rég ehettél ilyesmit. A pusztafi az üres tányérba nézett. Gondolkozott.
Felelé újra kitörő zokogását alig nyomhatva le Ilona. Semmi. Vága beszédébe Bagosy Marira egy vadkan rohant s agyara ruhájába akadván, a földre dönté, egy kevéssé meg is vérezte, de nem veszedelmesen. Istenem! hol van ő? talán már meg is halt! kiáltá Szirmayné. Őt Husztra küldtük, mert a vadászat közelebb vetett a városhoz, mint ezen levélszínhez. Felelé Bagosy. Föl hát!
Lehet... De nem tudod eléggé, különben jobban sietnél. Ennél sebesebben már csak a gyorsvonat megy... A leány fejcsóválva vetett egy pillantást hatalmas csizmáimra. Kár volt elcserélni cipőidet ezekkel a nehéz Stieflikkel, amikben alig tudsz menni.
A Nap Szava
Mások Keresik