United States or Cuba ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kordován János hajdan csizmadia czéhmester, most nagybányai senator, és a város védelmezésének bajnoka a tatárok ellen, sokáig ült a tanácsban, hol híven viszhangozta a városbíró utolsó szavait, s csak akkor beszélt egyebet, ha átlyukasztott kalpagját emlegetheté, vagy pedig azon kovács ellen szólhatott, ki a tatár rohanás idejében, a csizmadiákat úgy meggyalázta.
Végigfutott az udvaron, a kocsik alatt, az orrlyukai tágra nyíltak, a szemével és orrával egyaránt kereste a párját. De nem találta, mert hiszen nem is találhatta. Az újból morózus eb megugatta a kínzóját s hazament. Utolsó napjaiban ki sem ment az udvarukból. Feküdt a földön. Hol a Hattyú? kérdeztem egyszer tőle. Fölemelte a fejét, széjjelnézett, de már nem ugrott. Már nem hitt s kételkedett.
Ugyanezt bizonyíták a szomszéd falusi szökevények is; de sokan Almás lakói közül nem akarák magokat az utolsó reménytől is megfosztatni, és szaladásnak eredtek, hanem a réteken száguldó tatárok hamar kiragadák őket csalódásokból.
Itt van egy gazdag, fiatal földbirtokos, a ki csinos fiú is, szereti is leányodat, a ki boldog lenne keze által, a ki föltétlen úrnővé tenné őt maga és vagyona fölött, a ki végre téged is biztos, nyugalmas révbe vihetne annyi hányatás után, én megmutatom neked ezt a jó alkalmat, ezt a szerencsét, ezt az utolsó reményt, mely számodra még fenmaradt, s te azt kérded tőlem: megbolondultam-e?
A királyné beletekintett és megrendülve látta a liliomokkal hímzett trónon, királyi díszben és jogarral a Bourbonok utolsó sarját ülni, míg végre a kép köddé válva, nagy lassan elhomályosult.
A nap már messze haladt, s annál alább szállt a magyarok reménye társaik szabadítása felől, midőn egy a határ felől, és a falu túloldalán emelkedő zaj figyelmüket magára vonta, az utóbbi Szodoray volt, ki lovagjai egy részével az egyenetlen földön átvergődvén véletlen a falu hátulsó részére rohant, s abba szerencsésen berontott, a jancsárok ezt észrevévén, utolsó menedékökre, a hídra veték magokat s felhagyva, minek utána minden remény elveszett, kétségbeesett védelmökkel, inkább tódultak, mint futottak rajta által, így tökéletes diadalmat nyertek a magyarok.
Utolsó napjaiban volt annak az időnek, a mire az anyaság következik az örömökkel, a mosolygó megelégedéssel, mig a gyermek szopik, mig kapkod a levegőben, a mikor már gyermek az a sejtés, a mi most remegés, félelem, nyugtalanság és örökös halálos képzelődés. Aztán tükröt kért a bejárónétól, a kit most egy-két hónapra fogadott melléje az ura, és csinosította magát.
Haszna ennek ugyan nincsen, mert azzal nem lesz sem több, sem kevesebb, de hát az érdekes összehasonlításokra ad alkalmat. A tavalyi első vágás például sokkal több volt mint ez, de azért ez sem utolsó. A szomszédé meg épen a nyomába sem léphet. Nem hiába volt olyan agárkutya formájú malac korában, véli a szomszéd. Mindez már dolog közben történik. A munka sok.
Tudod, hogy keveset járok társaságba, viszonzá kissé zavartan a kérdett, mialatt Veronikára pillantva, látta, hogy annak szép arczát biborszín önté el, s kissé erőltetett mosollyal mondá: Mi már rég Angolországban hittük önt, minthogy utolsó látogatása alkalmával úgy bucsúzott el tőlünk. Minden perczben indulni akarok, de új és új hátráltatásom jött közbe.
Az ottlét utolsó napja különféle átadásokkal telt, este a városban jártunk, néhány ismerős szerb családtól elköszönni, ott jól elmaradtunk, kora reggelre pedig már útrakészen kellett állani. S mikor az albán mellett elhaladtunk, hogy soha többé vissza ne jöjjünk, épp hapták volt és fejvetés volt a főőrség felé.
A Nap Szava
Mások Keresik