United States or Philippines ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hallja maga, kocsis! kiáltott nagy hangon, máskor, ha az uraság érkezik, ott tartsa az orrát és vigye utána a podgyászát. Érti? Én a lovaimat ott nem hagyom az Istennek sem, felelt foghegyről a kocsis. Fogja be a száját vagy megtanítom emberségre! rivallt rá a fiatal úr és gyorsan beugrott a hintóba. Most pedig úgy hajts, hogy a lovaid hasa a földet érje!
Őrmester úr Vargát derült hangulatba hozta ádáz gyűlöletem a bakancsom iránt. Nevetni kezdett. Helyes, kérem! De akkor a lába is szétment volna, kérem. Ez pedig nem lett volna helyes, kérem. Igazat adtam neki és szépen megköszöntem a szívességét.
Ha olyan pompás ficzkó, még bele szeret a Lilla nagysága és feleségül megy hozzá, jegyzé meg Atlasz úr aggódva. Attól ne tarts! Ez a tűzről pattant menyecske, Isten tudja miért, halálosan bele van bolondulva Sándorba. Tudom a nagybátyjától. Hiszen a szegény Góg Ferencz is nem annyira hozzánk való tiszteletből, hanem húga kedvéért tette tűvé egész Európát ez után a Lándsa Jenő után.
Egy-egy perczre elhallgattak, máskor meg, hiába integetett az igazgató-tanító, egyszerre beszélt a két vendég s a miniszter hátradőlve a székén, nedves szemekkel hallgatta őket. Édes jó parasztjaim gondolta magában s hagyta, hogy beszéljenek, ő csak hallgatott s ha az igazgató-tanító ur nem lett volna ott, egyszerre ölelte volna magához mindakettőt.
Szigorú arca még keskenyebbé vált, amikor halkan mormolta: Amit én egyszer kimondok!... És aztán hirtelen más hangon, emeltebben, hozzátette: No, mindegy. Gsak arra akarlak figyelmeztetni, hogy Malvin az én leányom. Az én vérem. Az én nevelésem. Az én akaratom lakik benne. Bandi úr elszörnyedt. Dühös rettegést érzett. Csak nem gondolja mama? Csak nem képzeli? Ohó! Hogyisne.
Bátori uram aztán azt mondta neki nagy nyersen: Szegény ember lehet kend én miattam; hanem esperes lesz kend. S az lett. Egyszer ez az öreg ur Péczelen valami nagy egyházi frequentia alkalmával gróf R.-néhoz ebédre meghivatott. Mint esperest, a grófné maga mellé ültette.
Nem nyughatott, keresztül furakodott a zártszékéről a zsufolt házon, hogy hazamegy, azt megnézi. Otthon a szállása ajtaján csenget. Az inas belülről kikiált: „nincs itthon a tekintetes ur, a szinházba ment.“ A tudós erre nagy mormogva megfordul s visszamegy a szinházba, az egész uton azon töprengve, hogy hogyan találja ő már most meg azt, a kit keres annyi ember között.
Oh édes atyám, csak te segíthetsz rajtunk. Ha én segíthetek, akkor te ne sírj, mert bizonyosan segítni fogok. Mondd hát gyorsan, mi a bajotok? Tönkre jutottunk, súgá Eveline, sírástól akadozó hangon atyja fülébe. Szerencse, hogy a hintó ajtaja be volt csukva, mert Atlasz úr bizonyosan kiugrott volna belőle. Tönkre jutottatok! kiáltá kimeredő szemekkel. Seregeknek ura! Tönkre jutottatok!
Lehet, mondá az habozva s iparkodott fölmászni a bakra. Felelj. Miért akarod azt, a mit kérdezek, titokban tartani. Gróf úr, én nem emlékezem. Láttam, hogy köszöntötted a hölgyeket, honnét ismered őket? Csak az egyiket, mondá kedvetlenül a kocsis. Mi a neve? Azzal nem szolgálhatok. Akarom tudni, miért titkolod kilétét.
Hát mit tegyek? dörmögött Atlasz úr kissé zavartan, mint a tetten ért rossz gyerek csak kell a magam számára is valami mulatságról gondoskodnom? Tudod, hogy nem a nyereségért teszem; néha vesztek is rajta, ezek a parasztok ravaszabbak és kitanultabbak, mint a magunk fajtája; de nekem ez mulatság, élvezet, gyönyörűség, és nekem is szabad mulatnom, ha már ennyire meggazdagodtam.
A Nap Szava
Mások Keresik