United States or Cook Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Grófnő mondja ezeket nekem? kiáltott föl elbájolva Jakab, ki szerette volna karjába venni ezt az okos, fölvilágosodott, meleg szivű kis teremtést, de csak szeme fejezhette ki óhajtását, s reszkető hangon folytatta: Szeretnék lábához borulni és ruhája szegélyét érinteni ajkammal, mert szavakban nem tudom kifejezni, a mit érzek: csodálatomat és hálámat!
Tiszta akarok lenni, s bemocskol, magamtól elidegenít az érintkezés is az olyan elemmel, ami nem kedvemre való. Semmim sincs, nem vagyok genie, a talentumom se valami tulságos, hát legalább azt az értéket akarom nagyra nevelni magamban, hogy becsületesen éltem becsületes emberek között. Ilyenformán aztán el tudom képzelni azt, hogy az ember mosolyogva hal meg. Csak azért? Az élet is más. Derüsebb.
Mit csináljunk? fordult ismét felém, miközben letérdelt mellém és szeretettel megcsókolta fájdalomtól izzadó homlokomat nem tudsz a lábadra állni... úgy-e, nem tudsz? Intettem, hogy nem. Össze van zúzva a bokám. Istenem, mit csináljunk... mit... Óh, már tudom! kiáltotta egy segítő ötlettől megkapatva maradj itt, drágám, mindjárt jövök.
Talán egy óra is elmult igy és a hölgy még mindig sírt. Akkor a szobaur azt mondta csendesen: Azért ennek igy kellett lenni, Alice. Most vége, most elmehetünk. Az ember úgyis mindig mindent félbe hagy. Zelma néni és ifjabb Novoszád Ferenc tovább fognak élni és én hogy emlékezzem később róluk? Mit tudom én, milyenek lesznek később és mit beszélnek majd rólunk.
Sándor! sikoltott Klára rémülten és erősen megragadva kezét, mélyen szemébe tekintett. Megőrültél? Tagadod, hogy egykor jegyesed volt? kérdé Sándor felelet helyett. Miért tagadnám? Nem tagadom, felelt Klára, leküzdve felindulását, nyugodt hangon. Honnan tudod, hogy az volt? Mindegy, akárhonnan tudom. Abból a forrásból többet is tudok.
Miért nem Vizaknayt, aki úgylátszik, belé szeretett, legalább néha egy negyedóráig is úgy néz rá, mint egy hű, de igen beteg kutya?... Miért nem akárkit? Miért éppen engem? Mert maga egy hónap alatt harmadszor ment ki Horváthékhoz, ami nem szokása. Mert ... mit tudom én?! Van der Kerkhoven kisasszony bizonyosan jobban tudja, mint én.
Különben megbízhatik bennem, mert tudom én, hogy mi a kötelesség. S csöndesen poroszkált előre a jól ismert úton. Vidovics Feri számított erre a hűségre. Annyira megbízott a lova erkölcsében, hogy alig haladtak pár száz méternyire, nyugodtan elaludt. Ha tudta volna, hogy hová viszi az ostoba állal! Mekkorát rántott volna a gyeplőn! Mint fordult volna ellenkező irányba!
Én ugyan nem mondok szegényekről, szólt Ilonka azzal a csöndes, mély szánalommal, melyet a szinésznők csak egymás számára szoktak tartogatni, tőlem akár azt is megkivánhatják, hogy az igazgató külön bejárást csináltasson nekik a szinpadra, diadalkapuval, virág-szőnyeggel és fehérruhás kis leányokkal!... Nézze, derogál nekik közénk ülni; mindjárt külön páholy kell nekik!... Pedig jól nevelt nagynénjök már bent ült a szinházban, mikor ők, nem tudom honnan, megérkeztek úgy látom, Sugár Mariskától kapott helyet, de azért a Patti-nővérek mégis külön páholyt kértek s mivel a nézőtér félig üres, hát kaptak is.
Most igazán nem tudom, hova vigyem... Istenem, Istenem... Dózia, ha tudnád, ha csak sejtenéd, mily bonyodalmakba kevertél engem és magadat. A leány mind nagyobb csodálkozással szemlélte ezt a vergődést és nagy nyugtalanság látszott rajta. Bocsánat, asszonyom, de nem tehetem. Elveszteném minden növendékemet, ha engedékenységemnek hire menne, ismétlé Obrenné. Kitől tudnák azt meg?
Iván apó, mondd meg, mikor jő vissza Klára? Nem tudom, Pista úrfi, igazán nem tudom! felelé az öreg fejét rázva. Ha megtudod, mindjárt értesítesz, úgy-e? Tedd meg, apókám, az isten áldjon meg! kéré, az öreg kezét szorongatva. Az urak akkor keltek fel a reggelitől. Már csak megkérdezem, mi a baj? Illuminatissimus jóformán alig érintette a reggelit.
A Nap Szava
Mások Keresik