United States or Uzbekistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
De nem sokára haza jő, hogy lerántsa valakinek az álarczát. De Klára nem mutatta, mintha találva érezné magát Góg Ferencz álarcz-rángatása által, s nem vette észre, hogy Sándor arcza elsötétül. Midőn haza felé hajtottak, Sándor komor és hallgatag volt, s alig felelt egy-két szóval neje gondtalan, vidám csevegésére, melylyel szemlét tartott a legutolsó látogatások fölött.
Ez az ismételve papírra tett három szó valóban nem volt más, mint a túláradó boldogság kitörése, melynek másképen még nem lehetett kifejezést adni. Mikor Sándor a plébános kocsijára ült, hogy vele együtt a székvárosba hajtson, nem merte remélni, hogy mint Klára férje tér onnan vissza. Nem mintha atyjának ellenzésétől tartott volna.
Tudassa-e Esztheynével, hogy föltalálta Dóziát, az általa oly lázas hévvel keresett leányt, vagy annak óhajtása szerint cselekedjék, ki titokban akarja tartani hollétét, s talán boldogtalan lenne, ha ő árulója volna hollétének. De tünődése csak pár perczig tartott.
Hát aztán hol a biztositék arra a nagy tisztességre, a mit vársz a szemelgetésből s a mi egyébként egy kicsit unalmas is lehet. De megnyugtató. Honnan tudod, hogy csupa olyan becsületes ember kerülne össze, a kinek alkalma is volt már arra, hogy válogasson a becsület és a becstelenség között. A kit nemcsak a félelem tartott meg ez ideig a becsület utján.
Midőn Obrenné belépett, sietve tett pár lépést felé, ki alacsony, gömbölyű termetű, mintegy ötven éves hölgy volt, s arczkifejezésével, hajlott orrával, és keskeny ajkaival szigorú hatást tett, s most különösen komor volt. Kegyed írni akart nekem? kérdé Hermance, a kezében tartott levélre mutatva.
Esténkint egy parti sziklára állva néha szónoklatokat tartott nekik, amelyekben hol a második pún háború okait fejtegette Caelius Antipater nyomán, hol a genus Atticum sima és egyszerű mondataival ajkán ostorozta az optimisták túlkapásait.
A szemérmes szégyenkezés ez ösztönszerű varázslata azonban csak egy rövidke pillanatig tartott. A következő pillanatban ismét fölemelte fejét és nyugodtan, mosolyogva, végtelen odaadással nyugtatta rajtam tekintetét. Meglepve bámultam a változást, melyen egész lénye keresztül ment.
Tiz perc alatt megtett így annyi utat, amennyit az ösvényen csak félóra alatt járhatott volna meg. Egy magasles volt a sűrüség közt; arra akart fellépni óvatosan, hogy onnan széjjelnézzen. De már elkésett. A bokrok közt erre tartott valaki. Már itt zörgött a magasleshez vezető cserkésző uton; az eléje hajló galyakat félretolta. Cipelhetett valamit, mert hallani lehetett, hogy a lélekzete zihál.
Az ország nagy eseményei közé tartoztak az egyes városokban tartott vásárok és rövidesen arról győződtek meg, hogy a vásáron több és jobb szerezhető békességgel, mint amennyi a harcok gyilkos veszedelmei között szerezhető, de elveszhető is volt.
A Nap Szava
Mások Keresik