United States or Uganda ? Vote for the TOP Country of the Week !
Leszaggatta a repkényindákat, betette az ablakot, azután tekintete végig siklott a különböző nagyságú fényfogó- és gyujtótükrökön. Mivel töltöd a délutánt, kedveltem? kérdé tőle ebéd után nyájasan a tudós.
Különösen az ujévi beszédeinél megszoktuk már azt kérdeni tőle, a mit Boilan kérdezett Mallebranchetól, mikor az panaszolta, hogy Arnould nem értette az ő művét az „eszmék világáról.“ „Tehát igazán azt akarta ön, hogy megértse valaki a mit ir?“
Hetek óta fáradozom a kutatással, s azt szeretném tudni, hol volt Dózia kisasszony, mielőtt Obrenné intézetébe került... Nem tud arról, gróf úr? Azt csak Eszthey grófné mondhatná meg, de tőle nem kérdezhetem, viszonzá némi zavarral Jakab gróf. Nem is különösen szükséges, mert a rámbizottakat elvégeztem.
Amikor a számadó otthon volt, akkor kevesebb ideig tartott a fincoltatás; de ha úgy talált érkezni az úrfi; hogy az öreg juhos még nem került haza, akkor annál tovább virtuskodott a leány előtt, szinte a leánynak, akitől nyilvánvalóan nehezen vált el. Pedig mit akarhatott tőle? Hisz az ilyen pusztai vadvirág nem holmi csélcsap úrfiak keblére való, ahol nagyon is hamar elhervadhat.
Hiszen oly nagyúriasan viseli magát, hogy még én csókolhatnék neki kezet. Még csak az kellene! A koldús ivadék! Többet aztán nem jött a szobádba? Hála Istennek, nem; én sem kívánkoztam utána. Hát a háziasszonyi dolgokban nem jött hozzád tanácsot kérni? Háziasszonyi dolgokban! kiáltott az öreg asszonyság a tőle telhető keserűséggel. Ki a háziasszony? Én nem vagyok háziasszony.
Kihozta az irodából a puskáját, amelynek ugyan csak egy kakasa volt, ellenben a másik csőhöz szolgáló ravasz el volt törve. Hja! így van az, ha tilalmas a vadászat az urasági birtokon; minek legyen akkor becsületes puskája az irnoknak? Mári bíztatta a kutyákat: Oda menjetek ni, az írnok úrhoz; ha megfogjátok a nyestet, olyan csontokat kaptok, hogy megfulhattok tőle.
Mit kiván? kérdé Jakab gróf majdnem elfogultan belső izgatottságától, mert azt remélte, hogy Dóziáról tudhat meg tőle valamit. Csupán azt, hogy szóljon mellettem pár jó szót az ügyvéd úrnak, ki, nem tudom, miért bocsátott el rögtön szolgálatából, holott már évek óta házánál vagyok. Miért fordult e miatt hozzám? Én Holcsi urat alig ismerem.
Nappal a vonuló felhőket nézegette; velök üzent haza, a kis virágos kert tájékára; éjjel a holdvilágot kisérte merengő lelkével és ha az esti lepkék lágy röptét megsejtette: felriadt tőle, hogy a következő percben megint képzelődve lesse a szellőt, amely tétován kóborolt a pusztán és a Jolánka nevét sugdosta a fülébe.
Eddig oly kitünően sikerült zsarolási terve, s most, a midőn a végéhez közelgett, dugába dől számítása, oly váratlanul rabolták meg a sikertől, hogy szeretett volna tombolni dühében, de okszerübbnek látta nyugodtan elmélkedni a történtekről és a jövőről, s addig nem fordulni Oroszlay grófhoz, a míg Esztheyvel nem beszél, a kit sokkal együgyübbnek tartott, mint hogy az, ha ő találkozik vele, el ne árulja, a mit megtudni szándékozik tőle.
Meginogtam a nyeregben és hogy le ne essek, a pálcámmal kellett eltávolitanom ... És mégis annyira bánt heveskedésem, hogy ki sem mondhatom. De most itt vagyok, hogy kiengeszteljem és megkérdjem tőle: milyen játékszert vegyek neki ... JÁNOS: Semmi szükség fájdalomdijra! KATICA: Fájdalomdijra ...? Játékszert csak vehetek a fiának?
A Nap Szava
Mások Keresik