United States or Poland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Senki sem tudta a „kasszát" olyan ártatlan ábrázattal „behúzni" és senki sem értett hozzá, hogy olyan kígyósimasággal forgassa meg a „visszavágások" éles tőrét aggódó ellenfelei veséjében, amelybe különös talentummal látott bele. A „ferblit" el sem lehetett képzelni a kasznáréknál a „papunk" nélkül, ahogy a főurat Peterdi papa nevezni szokta.
Mindezeknél fogva egymást érték a nyakába zúduló kitüntetések és egy este a szépművészetek minisztere magához hivatta és közölte vele, hogy megkapta a szükséges szavazatokat az akadémiai tagsághoz. Dömötör, aki egyszerű lelkű férfiú volt, a gáncsot fájó szivvel, az elismerést ujjongó örömmel szokta elfogadni. Nagyboldogan ballagott hazafelé, mint egy mámoros gyermek az első csók után.
Te, hallja! szokta volt kihallgatáson üdvözölni Brauneck a legényeit megvasaltatom, hogy belekékülsz, te félcivil... te ágyútöltelék... te, te... tűzoltó! Ez volt az utolsó bomba. A tűzoltói titulus tizenöt napi sötét börtönt jelentett rendesen, tizenöt napi előírásos sötét börtönt, gúzsvassal és böjttel, e két kedves dologgal, mik mit sem vethetnek egymás szemére.
Nem volt. De volt, volt!... Láttam, hogy egy ember mereszti rám onnan a szemeit... Ráhagytam legyen úgy. Hiszen bizonyos, hogy vissza-visszatérő rémüldözési rohamában tényleg látta, amit más emberfiának normális elméje nem figyelhet meg. Nem ingereltem tehát az ellentmondással, amit az ilyen hallucináló betegeket rendszerint csak annál makacsabbakká szokta tenni.
Tény az, hogy körülötte és utána minden rendbe jött és fölélénkült; ő maga ezt azzal szokta magyarázni, hogy még soha életében nem volt haragos és mindig értette a módját annak, mint kell másokat vidáman megdolgoztatni.
Kitapogattam magam mellett egy elhagyott hátizsákot. Megfogtam és párnát gyúrtam belőle a főhadnagy feje alá. Azonnal elaludt. Az égő cigaretta még füstölgött a szájában, de már aludt. Rettenetes kimerült lehetett ez a hatalmas férfitest, hogy így egyszerre »összedőlt«, amint Morelli kapitány úr mondani szokta.
Nekem ugyan semmi válaszoltam szinte nyersen, pedig egészen bizonyos, hogy nyugodt választ akartam adni. Regina egy pillanatig szótlanul vizsgált, azután olyan hangon, mint ahogy az álmos gyereket szokta biztatni a dajka, ezt mondotta: Holnapig lecsendesedel és megint minden jó lesz...
Édes néni! esdekle Szodoray, mert így szokta gyermekkora óta nevezni Szirmaynét bocsásd meg nekem azt, a mit általam a sors vétett. Anyám! sóhajtá kedvese megsértésén könyekre fakadva Ilka anyám! ő ártatlan! Szirmay tanúja ezen szomorú jelenetnek, nem tűrheté békével sógornéja igazságtalanságát, bár azt fájdalmának nagysága mentheté, és szelid, de férfias szemrehányással fordult feléje.
A Nap Szava
Mások Keresik