United States or Somalia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Krebsler mind a két kezét fölkapta örömében, úgy deklamált. De gróf úr, az Istenért! Van olyan, aki önbe nem szerelmes? Lehet olyan? Hiszen még én is!... A gróf megint mosolygott. Hja, édes Samu, az más. De a leánya! 'iszen még nem is ösmer; még nem volt szerencsém hozzá. Magam is csak hallomásból tudom, hogy csakugyan szép; mondják.
Maga ragada egy fejszét és parancsára többen követék, a futók nyomása által már gyengített hídat lerontani. Szándékok hamar sikerült, mert a szélső hídlábakat átvágván, a hídnak jó darabja ledűlt. Abdul khán, mennyire lehetett, rendbe szedé seregeit és már többé nem oly reménytelen fölbomlásban folytatá hátrálását. A csata következései s a diadal folytatása. Egy szerelmes érzelmei és szenvedései.
Midőn egyedül maradt, jobb lábát bal lábára téve, és himzett hálóköntösével a jobb lábát betakarva, felbontá a kérdéses csomagot, és ime benne találta a tegnapi estélyen ellopott tárczákat mind. Ott voltak Arthur, Eduard, Guido, Alfréd, Leo, Rafael tárczái, kiket gyanuba vett. Mohó sietséggel fürkészte ki azoknak tartalmát, melyikben találja meg Didonia szerelmes levelét?
Két nap egymásután ez a két darab került szinre a nemzeti szinházban: „a czárnő“ és utána „az észak csillaga“. A második darab végén egy jámbor családapa igy szól a gyermekeihez: No lássátok! Ilyen vak a szerelmes ember.
Castello kapitányt még mindig rázta a nevetés s elfulladva, szakadozottan hörgött, húsos tenyerével térdét csapkodva: Részeg vagy, cimbora, a bölcs Ramiróra mondom, aki tizenhat főnemesnek egyszerre vágatta el a torkát ezen a piacon... az én feleségembe szerelmes... az én feleségembe... nagyon jó... És újra hanyattvágta magát a faragott támlájú széken, a rázkódó kacagástól eltorzult arccal.
Amilyen mulatós, nagykedvű legény volt azelőtt, olyan bolondul szerelmes férj vált belőle. Kivitte az ő kis kolibriját a pusztai kastélyába és olyan mézesheteket élt ott vele, hogy még a legjobb pajtásai sem hallották többet a hírét. Színét annál kevésbé látták. Ez a rejtett boldogság majdnem teljes két esztendeig tartott.
Különösen mióta Lullus Raymundus, egy fiatal mallorcai nemes érkezett az udvarhoz, voltak hangosak az éjszakák a Mór királyhoz címzett fogadóban, ahol a kapitány előtt mindig tele kráterrel állott a nehéz ó-bor, Raymundus lovag úri barátságából. A lovag éjszínű hollótollat viselt fövegén s úgy beszélték, annyiszor cserélte azt fel újjal, ahányszor szívéből egy-egy szerelmes galambot kiröpített.
Szerette volna mindjárt oda adni neki; de aztán meggondolta, hogy az ilyen szerelmes, tapasztalatlan falusi fiú más szemmel látja a nagyvilági dolgokat, s meglehet, még annál inkább megerősödik elhatározásában, ha a kellő előkészítés és magyarázat nélkül ismeri meg a történt dolgokat; nem fog hát addig szólni neki, míg nem tanácskozott a miniszteri titkárral és a grófnéval, kik jártasabbak a nagy világ dolgaiban és jobban tudnak bánni az emberekkel.
Hát az öregek mit mondanak majd hozzá? Az öregeket mi sem szoktuk számba venni; nekik azt kell tenniök, a mit Sándor akar. Nincs itt más nehézség, mint Klára akarata. Reméljük, hogy neki is megjön az esze. Én nemcsak eszében bízom, hanem szívében is. Ki tudja, hátha a távolság azt is megszólalásra bírja? El nem tudom képzelni, hogy Klára szerelmes legyen egy ilyen Atlasz-gyerekbe.
Rálesett, hogy mi az, a mit gyüjtöget, s megütközve látja, hogy az semmi sem más, mint száraz tehéntrágya. Megvárta, hogy egyedül maradjon vele s megkérdezhesse tőle: Hát te mi a tatárnak szeded föl a mezőről a tehéntrágyát. K ...y Gyuri fülig pirult e szóra, mint a tetten kapott szerelmes. Bolondság! Már csak megvallom neked.
A Nap Szava
Mások Keresik