United States or Ethiopia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egy teljes órai baktatás után gyorsabb masírozásról itt szó sem lehetett leérkeztem a völgy aljába, ahol valami patakféle sekélyes vizecske bujkált a megpörkölődött fűzfák hosszú sora alatt. Egy ilyen füstös fűzfa közelében végre megpillantottam egynéhány eleven embert. Szanitécek voltak.
Azonban életében még is sokszor ki volt téve a nemes gróf az ő lelki atyja végnélküli szó daráinak, s hogy legalább halálában nyugalmát ne zavarja ez a szélkelep, következő passust csusztatott be végrendeletébe: „Hagyok a nagybányai papnak egy könyörgésért ötven aranyat; a hosszufalusi papnak pedig, a miért temetésemnél hallgat, öt forintot hagyományozok.“ Persze, hogy nem volt kedve a paternek beszélni, mert akkor az öt forint benmaradott volna.
Térjetek észre. Itt a veszedelem, nem a holdban... Az urak kelletlenül néztek össze s az egyik fölállott és illendőség- és tisztességtudással szólott: De felség, hiszen most a külpolitikáról van szó. A többi rámondta: Persze, persze, nem lehet megbontani a rendet. A lakáj megint bejött és karonfogta a rendetlenkedő urat. De felség, hát modor ez? Pihenje ki magát, jöjjön, jöjjön...
Miről van itt szó, mélyen tisztelt barátom, ha megengedi, hogy így szólítsam önt, méltóságos uram ... Miről van itt szó? Dolgokról, szenvedélyekről, egyéni kedvtelésről, a lélek legintimebb, legbensőbb hajlamairól egyrészt, amelyek egyáltalán nem tartoznak a nyilvánosság elé; szó van másrészt egy durva véletlenről, a magukban véve ártatlan mozzanatok sajnálatos összetalálkozásáról.
Én azt hiszem, hogy a régi mesterek iránt tartozó tisztelet okából ... Eh mit, tisztelet, vágott közbe az indulatos raguzai itt nem kegyeletről, hanem művészetről van szó, barátom. Azt akartam mondani, fejezte be János hogy a restaurátor csak a falrepedések betömésére, a vakolat megerősítésére, a festékréteg megragasztására, szóval a status quo konzerválására vállalkozzék.
Nem is volt most sem az adósságról semmi szó, talán el is feledkeztek róla, kivéve Atlasz urat, ki egy-egy perczre mélyen elmerült s ujjain számítni látszott valamit, mialatt Eveline gyermekeinek haladásáról és viseletéről beszélt anyjának és Manó oly mulatságos anekdotákat mesélt, hogy az öreg asszonyság könnye kicsordult a nevetéstől.
Kedélyes bácsi ez a gömbölyű tokájú Heiszer, hogy ezen a felette naiv csalafintán is mulatni tudott. Bár hiszen nemcsak kedélyről van itt igazság szerint szó, hanem elpusztíthatlan izmokról is. Tartson velünk, invitált meg Heiszer bácsi a menázsihoz nincs egyebünk ennél a »normál« gulyásnál, de talán még nem tetszett belőle elégszer részesülni... A szanitécek nevettek.
Egy szó mint száz! százötven zechint adok, még úgy is elég nyereséged lesz. Ilka örömmel hallgatá a két alkudozó beszédét, eszébe sem jutván, mily illetlen volt a bojártól jelenlétében alkuba bocsátkozni saját személye felől, s fukarkodni egy leány megszabadításában, kibe ő mégis szerelmes vala. De csüggedt a leányka reménye, midőn tapasztalá, mennyire távoznak az árban egymástól az alkuvók.
Mint önnek mondtam, sem vele, sem férjemmel nem akarom közölni Dózia létezését, s annál kevésbé az általuk látott leány kilétét... Beszéltünk az éjszakai eseményről tegnap az ön jelenlétében, de más alkalommal nem volt arról szó, s Béla valószinűleg azért foglalkozik vele, mert nincs más dolga, s érdekesnek találja az éjjeli tüneményt.
Egyszer valami nyolcz krajczárról volt szó. Nem emlékszem, hogy miért. Talán loptuk a pénzt, de az is megeshetett, hogy találtuk vagy talán éppen csak volt valahogy nyolcz krajczárunk. A summa fele egy nagy vörös négykrajczáros pénz volt, erre biztosan emlékezem. Mintha most is érezném a tenyeremen a nagy kerek pénzdarab bevágását, a karikát, a mit a tenyerembe nyomott, ahogy szorongattam.
A Nap Szava
Mások Keresik