United States or Poland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Elvett egy igen szép és gazdag leányt, holott ő maga már nem volt fiatal, soha sem is volt szép és épen nem gazdag. Ehhez kell nagy bátorság. S mindenki bizonyítja, hogy Nefélsz Pista még a feleségétől sem félt, még attól sem ijedt meg soha. Mondanunk sem kell, hogy olyan sem volt soha, hogy valaki ferbliben „megijeszthette“ volna Pistát. Nem vittek el tőle soha kasszát tizenkilenczczel.
Ne fecsegj folyton ezekről a szegény leányokról. Nem vétettek neked azok. Bántja őket az ördög. Te használod őket játékszernek. És én beugrom elefántnak. Nem én mondom; maga Lola mondta. Azt mondta, hogy játékszernek használom őket? Nem, hanem hogy még soha sem látott lóháton elefántot. Gyöngéd célzás. Viccnek elég rossz vicc. Én is azt hiszem. Szóval, nem kellene annyit társalognod.
Bizonyára szerelemből lett Sándor nejévé, s maga az a gondolat, hogy atyjának nyugalmas életet biztosítson, soha sem bírta volna arra, hogy szerelem nélkül kezét nyújtsa valakinek; de szerelmi boldogságát emelte és tökéletessé tette, hogy apja is osztozni fog jólétében és nyugalmában. Atyja azonban könynyedén, mosolyogva felelt ellenvetéseire.
Nem tudja, s nem is fogja megtudni soha, mert mindnyájan titoktartást igértünk és azt meg is tartottuk. Hermance pár perczig hallgatott; igen kellemetlenül érinté ez a vallomás, de talán még inkább Dózia hosszú pilláktól árnyékolt szeme, mely kutatóan függött rajta. Ez szomorú, mondá azután megrovó hangon.
Hallotta, midőn atyja rekedten kérdezé, hol van Manó? Épen most ment ki innen, felelt Eveline. Behívjam? Nem, nem, soha se jőjjön többé szemem elé, hallá atyjának heves, reszkető hangját. Nem akarom látni... Ültessetek a karszékbe, oda, az ablak mellé, az öreg asszony karszékébe... Egész életem munkája... fáradságom gyümölcse... vagyonom... nevem, becsületes nevem... oh! oh!
Hát legyen ő lusta akár ezerszer. Nem a lustaság mondák a fülbe sugók más itt a baj; sokkal nagyobb annál. A....-i tiszttartó, szörnyűség! soha sem imádkozik. Hogy a....! az érsek nem mondta ki, a mit elkezdett; megnyugtatta az árulkodót. Édes fiam, ugy látszik, a....-i tiszttartó lelkének üdve nagyon rajta fekszik a te lelkeden.
Nincs nekem semmi, jó ember, de nem veszi be a természetem. Hát soha sem iszik? Nem én, soha. A kocsis végig mérte emberét, de nem szólt egy szót sem, csak a fejét csóválta, gyanusan vissza-visszatekintgetve az első ülésből arra a furcsa emberre, a ki soha sem iszik bort. Már jó darabig mentek, mikor a kocsis előhuzza a hólyagzacskót s pipára tölt.
Szemébe néz az »elégületleneknek«, kik minden bajért a bécsi kormányt okozzák és azt feleli nekik, hogy a nemzeti munkát magunknak kell elvégeznünk, más azt el nem végzi helyettünk. »A kisded makkból írja magas tölgyfa lesz, míg a tök soha nem emelheti fel magát a földről.« Új feladatok egész sorozatára irányozza az érdeklődést. Anglia felé mutat, mely nem pénzbőséggel kezdte, hanem munkával.
Pedig az élet célja: körtefát faragcsálni, agyagot kiformálni, bronzot megönteni, alabástromot lecsiszolni, kiizzadni, elfáradni, lefeküdni, pihenni, aludni. Soha életemben nem voltam ilyen vidám, egészséges és könnyű. Halkan kopogtattak. Belépett a szobába Lőrinc fráter, a konyhamester.
Kezet fognak az illetővel s mig magukban mosolyogva mondják, hogy: tolvaj, tolvaj, leülnek vele szemben az asztal mellé kártyázni. Van itt iró például, a kinek soha egy eredeti gondolata nem volt innen is, onnan is elcsen valamit s megbénult alak. Rettenetes az, hogy a bohémben nincs becsület.
A Nap Szava
Mások Keresik