United States or Djibouti ? Vote for the TOP Country of the Week !
S minél többet morfondíroztam a dolog fölött, annál inkább kiderült, hogy a folytonos haszontalan ismétlések körbenforgóját járom mert mindezeket néhányszor már mind eltáncoltam, anélkül, hogy egy egészséges gondolatban meg tudtam volna állapodni. A délutáni nagy forróság segítségemre sietett, mert elnyomott az álom. Leragadtak a szempilláim nem morfondíroztam tovább.
Hűvös őszi szél lengeté ruháját, s csak a fák megritkult levelei között és a levegőben röpdöső varjak szomorú károgása verte föl a néma csöndet. De ő sem a szél élességét, sem a szárnyasok lármáját nem vette észre, sietett előre, míg egyszerre úgy érzé, a földbe gyökereznek lábai, mert egy alakot pillantott meg, ki lassan közeledett felé, s gondolatokba mélyedve a földre nézett.
Őrmester úr Varga hozzánk sietett és a maga érces, mély hangján, mely olyan tiszta és csengő volt, mint a megkondult harang, így magyarázta meg a riadó okát: A kapitány úr allarmot fúvatott, gyerekek... a fene tudja, hogy miért. Talpra tehát minden ember és várjuk, hogy mi a fene lesz ebbül... No, most már tudták a fiúk, hogy miért harsant meg a riadó.
Hermance ezalatt szobáiba sietett s ledobva kalapját, a tükörbe pillantott és rémülve látta, hogy hajának göndörségét teljesen eltüntette a nedves, esős levegő.
A két gyermeke közül kedvencze volt és hallván megérkezését, sietett őt megölelni. De a grófnénak arra a biztosítására, hogy az nemsokára megjelenik, helyet foglalt és részt vett a megkezdett társalgásban, melyet jövetelekor neje Enyingivel folytatott.
Sokáig ült ott, de elnézte volna tán az örökkévalóságig, midőn a liciummal benőtt kerítés mögött léptek zaja hallatszott. Ragyogó szemekkel ugrott fel a lány és sietett a kis eldugott ajtó felé, melynek furfangosan készült fazávárát egy ismerős kéz jártasan félretolta. Úgy van, úgy, mint a kertész beszélte, dörmögte a spanyol.
Le kellett ülnöm, különben lerogytam volna. Szent Isten... rebegte elsápadva Regina és hozzám ugrott, hogy támogasson. Eltalált a fickó... azt hiszem, hogy összezúzta a bokámat... Segíts, drágám, húzzuk le a csizmámat. Regina reszketve sietett segítségemre. A rémület egész energiáját megsemmisítette, olyan volt mint egy gyámoltalan gyermek.
A legény nem érezte a hűvösséget, az ő feje forró volt. Kifogott, bevezette a lovakat az istállóba; friss szénát adott nekik s úgy sietett aközben, hogy az öreg kocsis meg nem állhatta, hogy rá ne szóljon: „Mán megint bomlasz valamiért, te fiú; nem csuda, iszen holdtölte van."
A tudós háziúr mint a ragadmányára csapó saskeselyű, sietett az íróasztalhoz; felemelte az ottmaradt papírlapot és a szekrénybe rejté. Majd meglátjuk, tiszta kártyákkal játszol-e, páter Julián, vagy csak eszközként akarsz felhasználni?! Az öreg kulcsár lépett be nemsokára a terembe s egy pecsétes tekercset nyújtott át urának. Csatlós hozta a dullóvári Pethő-kastélyból!
Stein ki van dobva, Rosen kifizette, s most ez a másik lett társ az üzletben. S ahogy én látom, hát kimarja ez Rosent is. Valami aféle ember lehet. A kis boltos bódultan, tántorogva ment haza. Mintha részeg lett volna, tétova, zavaros pillantással nyitott be a szobába otthon. Az asszony ijedten sietett eléje, s leültette egy székre. Mi a bajod? Az Istenért...
A Nap Szava
Mások Keresik