United States or Zambia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A többi nem tartozik reám, de most még néhány kérdést kell tennem. Felelni fogok. Tud valaki a házban arról, hogy a grófné keresteti a leányt s kutatja hollétét? Senki, kivéve öreg komornámat, kinek, mint tudja, szomszédságából tünt el a leányka. És benne lehet bizni? Föltétlenül!
Uzsora nélkül, tevé hozzá kiegészítőleg Atlasz úr. Hála Istennek! Ezt senki sem mondhatja rólunk. Mikor az emberek beszélgetnek rólad és mondják: «a gazdag Atlasz Samu», mindig hozzá teszik: «pedig soha sem volt uzsorás». A másik meg azt mondja: «tisztességes úton gazdagodott meg». És senki sem vonja kétségbe, és csodálkoznak rajta. Miért csodálkoznak?
Nehogy az a látszatja legyen eltünésemnek, mintha együtt távoztunk volna, ámbár azt hittem, nem igen fogja kutatni eltünésemet senki. És rám nem gondoltál? Szerettem volna elbúcsuzni, de féltem, hogy elárulom magam s Klára azt tanácsolta, hogy távozzam a nélkül. Én nem tudom, ki az a Klára, de mondhatom, hogy nem nagyon épületes tanácsokat adott.
A megrémült tatárok minden úttól elzárva lévén, ezen tájat védtelennek gondolták s egy talán minden veszélyben közös ösztön arra fordíttatá futásokat. Ez vala, a mit Abdul khán észrevévén, tüstént használni elhatározott. Utánnam! utánnam! kiáltá, a híd felé, ott senki sem áll ellenünk.
Elkezdenek hát feszengeni, az ajtóra kacsintgatni, hogy a tanár urral észrevétessék megbotránkozásukat a felett, hogy az édes vakáczióból ilyen vámot szed. Látván aztán Kövy, hogy itt ugyan borsóhányás a falra minden magyarázat, ugy se hallgat rá senki, hát a mondat közepén felvette botját, kalapját s vig vakácziót kivánva, elhagyta az auditoriumot.
Az öreg megvárta, míg gazdája a levéllel szobájába tér vissza, akkor fordult a csatlóshoz: Nem megmondta a kisasszony, hogy csak akkor beszélj, ha senki se látja? No hát mit hoztál? A csatlós elővakarászta tarsolya fenekéről a kis vászonzacskóba varrt levélkét. Küldje el kegyelmed annak, akinek szól! Igy parancsolta a lányasszonyka! suttogá a legény titkos szemhunyorintással... Jól van!
Nem loptam, nem csaltam, csak legföllebb koldultam, ha már nagyon éhes voltam, de azért senki világtolvaját annyiszor be nem zárták, mint engem.
Az igazgató-tanító meg előhozakodott, hogy neki is vannak néha kellemetlenségei a tanfelügyelővel, de ezt már nem hallgatta senki, a vendégek és a gazda hallgatva gyönyörködtek egymásban a jó ebéd után s csak egy kézszorítással mondták el egymásnak a jó kivánságot, hogy: egészségére adja Isten, a mit megevett.
Bezzeg, híre-hamva se volt itt a fásultan egykedvű pofák egyforma tömegének és nem járt itt senki lagymatagon, lehorgasztott fejjel, mint ónos őszi esőben a vándor túzok. Kacagás és tréfa járta, hogy az Isten tartson meg minket örökké aranyos jókedvünkben! Akár ugrottam volna is egyet örömemben, amikor néhány pillanat múlva végre-valahára a magam vérei között voltam.
Az ebéd finom borai élénkítették a képzelődésünket; azt hiszem, senki sem volt köztünk, aki előre is ne irigyelte volna házigazdánkat az ő Zulejkája miatt.
A Nap Szava
Mások Keresik