United States or Samoa ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ezeket az én századom kapitánya vette gondjaiba s visszaküldte őket a front mögé saját hadtápvonalainkra, ahol bizonyára gondoskodtak elhelyezésükről. Regina bólintott. Tudom, dunnyogta vállat vonva, láttam, amikor a néni elbújt. Szerencséje, hogy nem akadtak rá, de nekem ne legyen hozzá szerencsém ebben az életben. Nem akarom látni az öreg nénit... Ő sem ugrana ki bőréből örömében, ha látna.
Igy akarsz kimenni, az esőre? Hiszen alig van rajtad valami, halálra hűtheted magadat! Kell. Tovább támolygott. Erre felugrottam és útjába állva, nem bocsátottam. Még csak az kellene, hogy így menjen ki! Itt fogsz maradni, Regina.
Hozzáfogtunk a bugyogó szűkítéséhez. Én nagyjában összeférceltem, Regina aztán átvette és rendesen összevarrta. Hasonló munkafelosztás kísérte a blúz átalakítását is, csakhogy ez sokkal keményebb dió volt, mint amellyel most elvégződtünk. Ha sorhadbeli katona lettem volna, talán hozzá sem fogok, egy tartalékos előtt azonban semmi sem lehetetlen.
Esteledett, amikor ismét ott álltunk saját külön nyírfám mellett, amelyet Regina »otthon«-nak nevezett el. Őszinte örömet éreztem, hogy ismét itt vagyok, ezen az ismerős régi helyen, oly hosszú idő után. Nem is volt ez az idő oly nagyon hosszú, nekem azonban roppant hosszúnak tetszett. Azóta szakállam nőtt és valóságos sörény a fejemen.
Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie... Regina leintett a kezével. Nem tehetsz róla dunnyogta elkeseredve mindennek én vagyok az oka. Eh, dehogy vagy, dehogy... Mondom, hogy én vagyok oka és ez így is van... Jó lesz, ha sorsomra hagysz. Láthatod, hogy bajt hozok rád és még több bajt is fogok hozni, ha nem menekülsz tőlem.
Szegénynek mind a két vékony karocskáját megdolgozta a saját széttépett kötényéből font kötelék, mellyel a pajta oszlopához volt kötve. Gyalázatos gazemberek! Igy megkínozni egy ilyen gyenge teremtést... ehez már csak baromi durvaság kell! A szoknya feladása nehezen ment, mert szegény Regina nem tudott lábra állani. Úgy kellett öltöztessem, mint egy magával tehetetlen gyermeket.
Ezt a büdösséget nem bírom el... Én sem... fintorgatta orrát undorodva a leány. Kimenekültünk az udvarról a kastély egykori parkjába, egészen a rozoga filagóriáig, amelyről Regina beszélt. Idáig nem jutott el a szobákban fölhalmozott rondaság bűze, lélegzetet lehetett venni és meg lehetett maradni, ha egyáltalában itt akarunk maradni éjszakára. Nekem most sem tetszett ez a terv.
Lefekhetel, Regina, ahová akarsz, vetettem oda félvállról, miközben magam alá terített köpenyegemen elhelyezkedtem mérget vehetsz rá, hogy senki se fogja nyugvásodat megzavarni. Nem félek hangzott a sötétben a bosszús válasz. Hm... ha a hang nem csal, a kis vörös haragszik valamiért. Bánt valami? Nem. Azt gondoltam... Nyugodtan alhatsz, majd én vigyázok rád. Én is... Rám nem kell vigyázni.
Eközben lassan esteledni kezdett. A forróság valamennyire engedett, de nem nagyon. Érezni lehetett verejtékfakasztó melegét a barlangban is. Regina a barlang szája közelében maga alá szedett lábakkal kuporgott s egy leveles ággal legyezte magát. Ezzel az ággal csapkodott a nyíláson beszemtelenkedő szúnyogok után is.
Regina azonban sehol sem volt. Kikutattam az egész tágas sziklatorkot, de semmi nyoma. Meggyújtottam kézi tábori lámpámat is és azzal indultam keresésére, abban a hiszemben, hogy itt van valahol, de truccol és azért sem válaszol hívásomra... merthogy félig-meddig voltaképen haraggal váltunk el egymástól... azonban hiába világítottam be a sziklamélyedésekbe: nem volt egyikben sem.
A Nap Szava
Mások Keresik