United States or Suriname ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az egész környéken nincs kutya, folytatta tovább a leány ez tehát az ő kutyájuk... és nyomra fogja őket vezetni. Kinyújtottam kezemet a Mannlicherem után, hogy lelőjjem a semmirekellő dögöt Regina azonban még idejében lefogott. Bolond vagy? Ide akarod őket csődíteni? Ez igaz volt. Helyrehozhatatlan szamárságot csináltam volna. Maradj csendesen... suttogta Regina. Majd én elkergetem.
Rosszul láttál, Regina nincs itt semmi. Ott lejebb... még lejebb... Félrehajtogattam a meggyanúsított sűrűlevelű málnabokrot is, de persze, ott sem volt semmi. Látod, hogy nincsen semmi? Látom... mondotta megkönnyebbült, mély lélegzettel s most már valamivel bátrabban hajolt előre, hogy még mindig ijedt tekintetét a mozdulatlan bokrok sűrűségébe fúrja... látom, hogy nincsen semmi, de volt...
Isten ellen való nagy bűn volna, ha ennek a kedves öreg úrnak valami baja esnék. Regina tipegett elől, én bandukoltam utána. Szerencsénk lett: a nap eltűnt az északi égen felsorakozó fellegek mögött, nem kellett izzadnunk a fölfelé kapaszkodó hágón, mely innen a fensík tetejébe vezetett. Igaz, hogy nem is siettünk. Szép lassan, komótosan mendegéltünk egymás lába nyomában, mint a ludak.
A leány lecsapta a cókmókot a fa alá a fűbe és odacsapta melléje a köpenyt is, amit időközben leráncigált a vállairól. Ez a szemtelen hazug most azt fogja gondolni fakadt ki indulatosan, hogy mi mind a ketten olyan marhák vagyunk és elhisszük a buta meséit. Tetszik ez neked? Inyedre van, ha marhának tartanak? Regina megint durva volt, mint a pokróc.
Ebben a pillanatban majdnem teljes bizonyossággal meg voltam róla győződve, hogy szegény Regina fejéből megint kiesett az a bizonyos negyedik szeg s lehet, hogy ezúttal véglegesen. Bizony, nem találtam a dolgon semmi lehetetlent és semmi csodálni valót.
Nem vagyok Regina kisasszony... itt vagy? Itt. Hol? Itt a bokrok mögött. Akkor jól van... ha itt vagy. Te erős ember vagy, megvédesz. Nem engeded, hogy azok megfogjanak, mint ahogy a nagy Reginát megfogták. Regina kisasszonyt hárman is tartották, letépték róla a ruhát és röhögve cipelték a szénakazal mögé... Elhoztad a köpenyeget? El. De várakoznod kell rám, mert nem vagyok készen.
Ki lehetett érezni a hang nyers csengéséből, hogy egyenesen a szívéből jön. Ezen is túl vagyunk. Regina... gyerünk! És ne beszéljünk többet erről a dologról. Persze, dörmögte félhangon a leány, neked könnyű... Igaza volt, hogy nekem könnyű, most azonban a »toilette« ügye járt a fejemben nem terjeszkedtem ki másra. Nem hagyhattam ilyen szörnyen rongyosan a kamerádomat.
Minden kaftán hosszú. Bánom is én! Olyan hosszú, mint ez a tied. Erre a makacskodásra már nem is válaszoltam. Elészedtem a vizes ruhákat és sorjában kiterítettem valamennyit a napra. Száradjanak. Regina figyelemmel kísérte a manipulációt, de nem szólt közbe. Csak akkor szólalt meg, amikor észrevette, hogy nagykendőjét véletlenségből viszájára fordítva terítettem ki.
Abban, amelyet már eldobtunk, de Regina időközben ismét elővette és úgy ahogy, megint csak egészet csinált a foszlós rongyból. Míg rendre ledobáltam magamról összes holmimat és a cókmók mellé löktem Ritter-csizmáimat is, alig vártam, hogy megszabaduljak ezektől a nehéz ajándékoktól, Regina odamutatott a barlang oldalán levő kőpadra, ahol rábízott holmim állt szép rendben összerakva.
Letelepedtem egy üres történyesládára. Ne dühösködj, Regina válaszoltam engesztelő hangon.
A Nap Szava
Mások Keresik