United States or Cayman Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
A felbugyborékoló forró vízbe aztán belealkalmaztam a konzerves doboz tartalmát és azzal a bizonyos kellő szakértelemmel szorgalmasan kavargattam, nehogy a kokeszli fenekén odaégjen. A készülő borsóleves finom illatai szállongani kezdtek. Regina figyelmesen nézte a munkát, a megkezdett cirkulusból azonban nem lendült ki.
Igen, igen, bizonyos, hogy ennek a leánynak igaza van... az a vén asszony rászolgált, hogy ne szeressék és az a csúnya gyűlölködő hang, mely a Regina ajkára felfakadt, nem bizonyítéka a kígyóra emlékeztető természetnek. Elhamarkodtam a dolgot...
Ha nem fájt volna a lábam és ha bizonyosan tudtam volna, hogy erre a menekülő bújkálásra elkerülhetetlen szükség volt, még jól is érezhettem volna magamat ebben a medvebarlangban. Igy azonban folytonosan ott motoszkált fejemben a kétség. A kis Regina meg volt magával elégedve. Otthonosan elhelyezkedett és tízszer egymásután is elmondotta, hogy semmitől sem kell tartanunk.
Saját külön Standom és jelenleg főhadiszállásom nyírfája is kapott egy-két shrapnel-suhintást a koronája fölé nagyobb kár azonban szerencsére nem esett benne. Sajnáltam volna, hogy árnyéka nélkül maradok ebben az ismét hevesen letüző forróságban. Odaérkezve, letettem Regina vizes holmiját a fűbe és levetettem a bluzomat.
Eként, fegyveresen, vonultunk az erdei tavacskához megmosdani, ami akadálytalanul meg is történt. A mosakodás eléggé hoszszadalmas művelete alatt ismét elbámultam a roppant változáson, melyen a kis Regina egykori furcsa lénye teljesen és nyomtalanul úgy ment keresztül, hogy a régiből semmi sem maradt.
Regina közelebb lépett a forrás medencéjéhez és bólintott. Ismerem ezt a helyet, mondotta valamivel élénkebben, miközben vizsgatekintettel körülnézett és kendőjét ledobta a fűbe, sokszor voltam itt a nagy Reginával. Még egy Regina? Igen, a nagy Regina. Ketten voltunk. Ő volt a nagy, én voltam a kicsi. A gazdám leánya volt ez a nagy Regina és zongorázni is tudott.
Szivárványfi Gyémántfinak. „Solo.“ 9-ik telegramm. Gyémántfi Szivárványfinak. „Hozomány?“ 10-ik telegramm. Sz. Gy.-nak. „Minden mázsa után 5 korona.“ 11-ik telegramm. Gy. Sz.-nak. „Név?“ 12-ik telegramm. Sz. Gy.-nak. „Regina.“ 13-ik telegramm. Gy. Sz.-nek. „Jó“ 14-ik telegramm. Sz. Gy.-nek, „Forduló postán leány megy utánvéttel. Cserebogár utban.“ 15-ik telegramm. Gyémántfi Kőszénfihoz.
Törölje bele pittyedt száját, ha a fejedelmi gulyás hasonlíthatatlanul kitünő ízű zsíros levével bemaszatolja. Mikor mindez készen volt, szembefordultam vele, hogy meginvitáljam a menázsihoz... de amint megpillantottam, úgy elfogott a kacagás, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Nem tudok eligazodni a vörös Regina zavaros elméjében. Standom paradicsomi nyugalma fölborul.
Esti fél nyolc óra tájban, persze a legnagyobb titokban, kénytelen voltam egy kakaslépésnyire közeledni Regina álláspontjához a csizmákra nézvést, bakancsban sokkal könnyebben jut előre az ember, mint csizmában... Konok magyarok ezt azonban nyíltan el nem ismerik.
Regina mintha leolvasta volna arcomról, hogy mit gondolok, mert hirtelen felém fordult és ezt kérdezte: Ha ők fogtak volna meg minket és nem őket az ördög, akkor most nem sajnálkoznál, hanem ordítanál kínodban... megcsonkítva... Ezek úgy szoktak. Nem jobb így? Ezek se mind barmok... De ezt csak akkor tudnád, ha nem csonkítottak volna meg vágta vissza gyorsan a leány. Vállat vontam. Lehet...
A Nap Szava
Mások Keresik