United States or Sudan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Cipője, harisnyája egy rongy és ugyanolyan volt szoknyája is. Akkora cafatok lógtak le róla, mint a tenyerem. Hol az Isten csodájába csavaroghatott ez, hogy ennyire megtépődött? Mert látnivaló volt, hogy bokrok, meg tüskék tépték össze rajta ily csunyán a ruhát.
A kis fekete embert például folyton látom, azért beszélek róla annyit, meg aztán különösen az egyik ló maradt meg az emlékemben. Ez valami temetkezési remonda lehetett, mindig trappra fogta a lépést s annyira nem viselte komolyan magát, hogy egy fordulónál nekivadulva ágaskodni kezdett s vitte magával a másik három lovat is, a mint neki indult vágtatva a hegynek.
Fényes és dicső kort ő a jövőtől vár és erre óhajtaná a magyart előkészíteni, fölnevelni. »A magyar egy gyermeknép; most semmi, de minden lehet, mert lelki és testi erő rejtekezik fiatal keblében«. Számot vet a kormányhatalommal és föltételezi róla, hogy a nemzeti felújulásnak gátat vetni nem áll érdekében.
Ön igért barátságot nekem, e barátságot azonban csak én tartom meg! Szép barátság! tört ki a lányból haragos keserűséggel. Elidegeníti az apát leányától és vérbéli atyjafiától! Kitől, Klára, kitől? Unokatestvéremtől! Ki az? Nem ismerem! felelé José csudálkozással... Véglyessy István huszárhadnagy! Atyámnál látta őt, tehát ismeri! Ah, hát ő róla beszél? Igenis, ő róla!
Azokat előbb a zsírtól kell megtisztítani s azután jön csak a fényezés művészete. A bakancsnak fényesnek kell lenni. Az őrmester, aki az esti órákban végigjárja a szobákat, előre kijelenti, hogy mindent oly fényesnek óhajt, hogy ha arra a légymadár rászáll, lecsússzon róla. A kefék szinte csattognak és puffognak a bőrön. De még a bornyút is rendbe kell hozni.
És ha szerelmes is. Nem nagyobb ajándék az mindennél? Miért ne legyen még boldog? Hiszen nem fogja tudni, hogy meghal. És nem bánom. Ez oly borzasztó, borzasztó szép. Ha gonosz vagyok is, gyalázatos is, ha utálsz is. Nem tehetek, nem tehetek róla. A hölgy felállt. Kinek leszek valaha annyi, mint ennek a fiúnak? Kinek? És oly messziről jön. Mintha nem is ember volna már. Te ezt nem érted.
Tessék elhinni, mondta, nem is olyan rossz párti az a fiú; éppen most fogja kinevezni a gróf a berki gazdaságba rendes tisztnek; ő rá magára is néz egy pár hold jó fekete föld, ha a szülei behunyják a szemöket. Magam pedig elmondhatom róla, hogy mindenképen derék, becsületes fiú. Gyere csak ide, te Géza te! kiáltotta az irnokra, aki a kert felé sunyított.
Roppant zajos fogadtatásban részesültünk, amikor bevonultunk a táborba, olyan hurrázás és éljenzés harsogott felénk, mintha már megvertük volna az ellenséget. Fogalmam sincs róla, miért örültem magam is, hogy már itt vagyunk, de örültem és még sokkal jobban örültem volna, ha lábamon az az átkozott bakancs-folt nem komiszkodott volna.
Közben a muskotály illatát szimatolta. Ej, be jó finom borai is vannak a kasznár úrnak... Jó ideig tartott ez, amikor végre valóságos kutyaugatásra riadt fel. Hálaistennek, csakhogy itthon vagyunk! mormolta fennhangon. Amikor a lova az istálló előtt megállott s felnyeritett, a jegyző letoppant róla.
Van egy kenyeres piteféle, amit hordanak a város utcáin és kiabálják róla, hogy: vrúcsi, biali vrúcsi: ez oly jeles étel volt, hogy a tábor népségének parancsban adták ki, hogy nem szabad belőle enni. Ennélfogva ez nagyon kedves étel volt, ha rávetették a kemence tetejére s fölébe túrót raktak, ami rajta megolvadt.
A Nap Szava
Mások Keresik