United States or Netherlands ? Vote for the TOP Country of the Week !


A jezernicai völgy irányában most vörös fényt láttam felszivárogni az égboltra. A falu ég, vagy a közelében messzeterjedő sástenger fogott tüzet? Hallottam, hogy ott sok négyzetkilométernyi területen valóságos sástenger van. Nagyobb, mint a régi ecsedi láp vagy a régi Fertő sás-zsombékos, híres útvesztői. Rövid vártatva az ágyúk tompa dörgését is felfoghattam.

Megengedték nekik, hogy régi törvényeik legyenek érvényesek közöttük, vagyis, ha Olaszországból jöttek: az olasz, ha Franciaországból jöttek: a francia törvény, vagyis aki milyen országból jött, az ott érvényben állott törvény alá tartozott, mert ez biztosította a számukra üzletkötéseiknél azt a megszokott biztosságot, amiben otthon is részük volt.

Bemélte és óhajtotta ezt nem csupán férje előmeneteléért, nem csupán a régi magyar rendi világ feltámasztása érdekében, hanem a magyar nép kedvéért is, mely a XVII. század végén az idegen uralom alatt kétségbeejtő' helyzetbe jutott.

Ha azonban békében hagyják, éveken át visszatér régi helyére. A seregély és a kuvik faoduban keres lakást, amelyet szalmával, szőrszálakkal és tollakkal tesz lakhatóvá. A harkály szintén faoduban fészkel, de az odut maga vájja a csőrével. Pudvás bélű fában ág helyén támadt lyukat, vagy belül korhadt ágat választ. A tojó kezdi a munkát.

Olyan beláthatatlan volt a veszedelem, hogy haszontalan gyerekjátéknak látszott ellenében minden. Csak kiabáltak: uram segíts s most már itt is rángatták a harangot, a kicsit is, meg a nagyot is, de nem ugy, mint vasárnap, hanem mintha belebolondult volna a bajba a harangozó is. Az öreg Rettegi Sándor a szép, régi kőház tornáczán állott s onnan kiabált le a béreseknek az udvarra.

LESBIA: Lentulus, te félsz?! LENTULUS: Én? Nem, dehogy! Vérszinü, régi bor Gyujtsa lángra agyam rideg szavát, Hadd higyjem, hogy a halál messze még! Add Lesbia ajkad szüz biborát! LENTULUS: Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra, Melyben karom először átkarolja Szüz testedet, remegő, tiszta vággyal Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával...

Már a nagyapja tönkrejutott és kénytelen volt átengedni hitelezőinek minden birtokát; apja még a régi grófi emlékekből élt, hol a rokonok, hol a barátok, hol az ország költségén, itt-ott egy s más hivatalban, valami ideiglenes foglalkozásban, s végül mint kataszteri felügyelő halt meg; de a fiát már nem tudta tovább segítni grófi neve, mint erre a kis vasúti állomásra.

Manónak igaza volt: szerencsétlen rögeszméje, hogy vagyonát szaporítsa és visszaszerezze a Szádváryak régi fényét, a börzére vezette, és ott hagyta mindenét. Még a mátra-alji jószágot is, melyet apósa egyszer már kitisztázott az adóságokból. Ezt is eladta, de már ez sem segíthetett rajta.

A jókedvű társaság összesúg. A következő pillanatban a gyáros magasra emeli kezét s fölhangzik a nóta, a régi budai dal karban, mint ahogy a várbeli diátrunban énekelnek. A pompásan egybevágó dallam lágyan árad széjjel a virágillatos esti levegőben. A nótárius csengő tenorja diadalmasan ujjong föl. Zengését nyomon kiséri az idősebb urak hol dörgő, hol elfojtott basszus hangja és lágy baritonja.

Igazam van-e, valóban régi ismerősöddel hozott össze a véletlen? folytatá Klárára emelve sötét tekintetét.

Mások Keresik