United States or Kosovo ? Vote for the TOP Country of the Week !
A falusi kert estikéi már javában nyiladoztak, minthogy alkonyodott. Messziről olyan porfelhő nyúlt a kertek alá, mintha füstöt hajtott volna erre a szél. Ott vonult a csorda hazafelé a községi legelőről. Az urasági udvar gömbakácaira százával telepedtek a verebek: itt volt rendes éjjeli szállásuk. A fák alatt egy cirmos kandúr nyalogatta a száját s a verébszállás felé pislogott.
A felesége egyetlen fájdalmas szó nélkül tűrte, hogy olyan kevés időt tölt mellette. A hófehér lelkek gyanútalanságával eresztette el; szelíden ölelte meg, szemérmés alázatossággal simult hozzá; csak ennyit mert egyszer mondani, amikor éppen nem nagyon jól érezte magát: Kis uram, lelkem, ha lehet, gyöjjön haza; olyan nagyon jó most énnekem, ha maga itthon van; nem tudom, mitől félek.
Negyedóra múlva készen volt a földkerekség legelső ennivalója azonnal hozzá lehetett fogni. Hozzá is fogtam és éppen olyan tisztára elintéztem a magam részét, mint Regina a magáét. Csak mondta, hogy jóllakott a kiállott félelemmel a valóságban nagyszerű étvággyal evett.
Semmi az, amit a kalendárium ir mondta a szobaúr. Felállt és tiz ujjával fésülte hosszú, borzas haját és nézte a holdat. Semmi az, amit a kalendárium ir. Mikor áprilist irt, olyan köd és hideg volt, hogy az október sem mindig olyan. Tizenkét táncos az, aki nem megy mindig rendesen egysorban. Január van mondják, az emberek: szánkáznak és korcsolyáznak. De egyszerre csak egy fényt tükröz egy ablak.
A történelem is így nevezi ezt a zsarnokot, aki éppen olyan kegyetlenül uralkodott, mint Neró, vagy Kaligula. Végre a 217-ik évben katonái gyilkolták meg. A katonaság volt már úgyszólván az egyetlen hatalom Rómában. Ez nevezett ki és csapott el uralkodókat. Időközben a birodalom ellenségei a határokon mindenütt erősödtek.
Az csak azt bizonyítja, hogy van olyan asszony is, aki tudna velem szerelmesen beszélni. És te ővele? Miket írtál te neki? Meg mernéd mutatni? El mernéd mondani? Ha akarod, rögtön. Ne, nem akarom. Ha csak egyetlen szó volna is benne, amit már nekem mondtál... Mit tennél, Boriskám, életem?! Én már senkid sem vagyok, ne beszélj így velem. Kikaparnád a szememet, mondd, mondd! Azt én nem mondom.
A sziklás hegy mélységéből előtörő patak hangos zuhogással sietett bele az évszázadok óta kivájt köves mederbe és olyan hideg volt, hogy állandóan könnyű ködfelhő lebegett fölöttede mit ért, ha útálatos íze miatt egészséges emberi gyomor nem vehette be. Igaza volt a vörösnek ez nagy baj volt. Honnan kerítsünk iható vizet? Itt persze mindenütt ilyen a víz?
Atlasz úr könnyen megharagudott nejére, ha nem volt vele megelégedve, de épen olyan könnyen kiengesztelődött, s az efféle házi viharok soha sem tartottak tovább egy-két percznél.
Nem érzed? De igen. Én azt hiszem, hogy az évszakoknak különböző fajsúlyuk van. A legkönnyebb a tél. Napos délben olyan, mint egy csillogó üvegbuborék. Az ősz is könnyű még. Minden köd, és úszik, mint a felhő. A nyár már veszteglő, élesárnyéku, súlyos. De a legnehezebb a tavasz. Azért, mert minden együtt van. Olyan tulterhes. Olyan, mint egy mámortól nehezedő, lecsukló szép fej.
A leány rámbámult, azután lehúnyta szemeit és olyan sápadt lett egyszerre, mint a halott... Szinte megrémültem tőle. Az iménti boldog vérszín eltűnt vonásairól, fehéren, halotthalaványan, megdermedve feküdt karjaimban. Ijedt zavaromban azt sem tudtam, hogyan fektessem le minél csendesebben a földre és melléje térdelve, mit mondjak neki, ha majd fölnyitja a szemeit.
A Nap Szava
Mások Keresik