United States or Zambia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én ösmerek minden madarat, minden fát, minden füvet, minden kis bogarat; nekem nincs nagyobb örömem, gyönyöröm, boldogságom, mint a pusztai hajnal s a pusztai alkonyat. Ha én az esti harangszót hallom, szeretnék leborulni és szeretném, ha soha el nem hallgatna többet, mert az a legszebb zene...
Sohasem voltam nős s így nem lehetett fiam, de ha volna, kivánnám, hogy önhöz hasonló legyen! Ez nagy bók volna rám nézve, azonban ön még oly kevéssé ismer engem, hogy ezt a mondást csakis előlegnek vehetem a jövőre. Fájdalom, ittléte már csak rövid időre terjed. Valóban fájdalom! És önnek nincs hatalma arra, hogy sógornője akaratát ellensúlyozza? Nincs, mondá mogorván az öreg úr.
Fát hasogattak az emberek; megtisztogatták a bundásszőrű jószágot; kukoricát morzsoltak; szecskát vágtak; foglalkoztak valahogyan, ahogy éppen lehetett; s akinek már semmi munkaféle sem jutott, az ácsorgott, pipázott, nézelődött. Valami sok néznivaló nem volt, de akinek egyéb mulatsága nincs, annak az a csekély szinház is megteszi, amit a mindenféle tanyai „féreg" mozgolódása kinál.
És én képtelen vagyok, grófnő, részvétét meghálálni. Hisz nekem nincs módomban, hogy bármily csekélységgel viszonozzam jóságát. Ne aggódjék a fölött, Dózia. Maga nem is tudja, mily gazdag kincscsel bír, s mily választottja a sorsnak, mondá Veronika leverten... Azután gyorsan elhallgatott, mert szavai majdnem öntudatlanul röppentek ki ajkain. Dózia kissé elcsodálkozott e szavakra.
Integetett, hogy fordítsam a színére. Az a szőrösebbik fele, az szárad nehezebben magyarázta oktató hangon. Helyes, válaszoltam engedékenyen de a viszáján nem szívná ki annyira a nap. Nincs mit kiszívni rajta, hangzott a fitymáló válasz kopott rongy ennek a színe is, a viszája is. Hm... már megint! Ez íme, megint annyira értelmes megjegyzés volt, hogy öntudatosabbat kívánni sem lehetett volna.
Nincs családom, nőtlen ember vagyok. Azt reméltem, hogy az ön által ajánlott birtok megtekintése alkalmával önhöz szállhatnánk, de így természetesen az lehetetlen. Ellenkezőleg, gróf úr, nagyon örülnék, ha házamban fogadhatnám, én is kimennék falura méltóságtokkal együtt, s biztosítom, hogy jó ellátásban részesülnének. Tehát mégis lehetséges volna, daczára, hogy nincs ott háztartása?
Dóziának egy önkéntelen mosoly röpült keresztül ajkán, mi a két hölgyet megdöbbentette. Csak nem akarja állításomat kétségbevonni? kérdé elfojtott dühvel Obrenné, kinek hangja reszketett a fölindulástól. Nem! Hát mit akart jelenteni az a kétértelmű mosoly? Nem vettem észre, hogy mosolyogtam volna, viszonzá sóhajtva Dózia. Nincs is okom rá.
Te a magad sorsát mintáztad bele ebbe a márványrengetegbe gúnyolódott vele egy kárörvendő gonosz kis ördög a szivében. Erre talán nem is gondoltál, öreg cimbora. János elnevette magát. Bolond ötlet. Az ember kigondol valamit, erős akarata van a megvalósításához és megcsinálja szépen, lelkesen, gondosan, izzad, tüzel, dolgozik, kimerül, alszik egyet és megöleli a feleségét: nincs tovább.
A gyermekek nevelése fényesen sikerül, modoruk előkelő, ízlésük finom, s úgy tudnak költeni, mint apjuk szerezni. Nincs bennük semmi, a mit megvetőleg zsidósnak szoktak nevezni s a mivel őt annyiszor letorkolták életében.
Két nap óta nincs egy nyugodt pillanatom; nemcsak Klára, de Obrenné is nagyon kegyetlenül bántak velem, s volt még egy más hölgy is ott, ki, mint hallottam, szintén Holcsi nővére, mindhárman szidtak és okoztak azért, a mi fivérükkel történt. Egyedüli vágyam, valahol lepihenni, s majdnem akarata ellenére csukódtak le szemei. Elájult, mondá rémülten Hermance. Mit tegyünk vele?
A Nap Szava
Mások Keresik