United States or Russia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A fiu ujra ráhajolt s beszélni kezdett neki. Csak gyógyulj meg hamar. Én nem tudom, hogy esett, de mindég a bátyámék mentek a lovakkal hozzátok. Nem is igen láttalak még, csak gyógyulj meg. Nekem nincs még senki szeretőm, nem is volt. Csak gyere haza, de hamar. A leány alig tudta felemelni a karját. Kétszer-háromszor is visszaesett a keze, de aztán mégis sikerült átfogni a legény nyakát.
A leány nem adott választ, hanem a patak felé kutatott, előrenyujtott nyakkal kutatta végig apró, hunyorgó szemeivel a füves partot s e művelet közben elégedetlenül rázogatta fejét. Majd gyorsan felém fordult és nyugtalanul kérdezte: Hova lett innen az... Az? Igen, az... mert nincs itt. Utazik. Csak nem...
Mi indítja most arra, hogy ily hévvel karolja föl ügyeit? Az ifjút egy perczre megzavarta ez az egyenes kérdés, s kissé habozott a felelettel. Azután gyorsan elhatározva magát, megváltozott, meleg, érzéssel teljes hangon mondá: Őszinte leszek, grófné, mert nincs okom titkolni érzelmeimet... Én Dóziát szeretem. Meg vagyok bűvölve, mióta láttam és nem tudok, nem akarok nélküle élni.
Csak egyszer tudta annyira összeszedni nehéz szellemét, hogy egy pár szót mondjon, melyekkel, mint hitte, finoman, de halálosan megsebezhette ellenségét. Sándor, ki nem látta Góg Ferenczet, hogy valamit mondjon a nehezen gördülő társalgás lendítésére, kérdezősködni kezdett a nagybácsi hollétéről. Nincs itt, Pestre utazott, felelt Lilla, kemény oldalpillantást vetve Klárára.
LENTULUS: Nem meghalni, élni vágyom veled, Nem egy percig, örökre kell nekem A te csókod... Lesbia, jöjj velem, Még nem késő, megmentjük életünk', Aztán együtt Menekülés nincs, Lentulus sehol! Te még gondolkodól, Mikor forró csókkal vár kedvesed?! LESBIA: Igen Titus, igazad van neked, A szenvedélyt megyilkolja az ész LENTULUS: Az élet vig és a halál komor, Miért hivod? Jöjj!
Az én gondoskodásom csak addig volt kötelező, míg Dóziát elhagyatva tudtam, s a leendő Oroszlay grófnénak nincs szüksége az én pártfogásomra! Miért haragszik rá? Az én szavaim keltettek grófnéban ellenszenvet iránta? Nem!
Regina ott megállt, ledobta a magával cipelt cókmókot a fűbe és így szólt: Stehen bleiben... megállunk. Itt megállunk és csak virradatkor megyünk tovább. Rögtön le is kuporodott a cókmók mellé és intett, hogy heverjek le én is, mert egyelőre nincs szándékában tovább menni. Körülnéztem. Ismerős hely... Hát persze! Most rögtön ráismertem.
Tudom, hogy nincs, de mégis csak jó, ha világosság van... Vajjon hány óra lehet, fiú? Elékerestem blúzom zsebéből az órámat és megnéztem kíváncsiságból az időt, mennyit herdáltunk el az alvás idejéből? Féltizenegy. Csak féltizenegy? Azt gondoltam, hogy több. Álmos vagy? Nem vagyok. Én sem vagyok. Mit gondolsz, zuhog még odakünn? Erre nem kellett válaszolnom.
Körülbelül a rendjellel, vagy valamely magas hivatallal való kitüntetésnek felelt meg. Nem phrasis az, hogy Károlyinak e pénzt «költségei fejében» igérték. Károlyi Sándor életrajza még nincs megírva, nagy érdemei és egyéniségének érdesebb sajátságai még nincsenek kellőkép megvilágítva. De a szatmári «árulás» meséjét végre valahára el kell dobnunk.
Egy szó mint száz, ha azt akarod, hogy rangomhoz képest éljek és becsületet szerezzek az Atlasz névnek, nekem is legalább annyi apanaget kell adnod, mint Szádváryéknak. Még így is meg kell szorítnom kiadásaimat, össze kell húznom magamat. De annyit én is joggal megkivánhatok, mint Szádváry, a ki nem is fiad, csak vőd. De gróf. Több gróf vagyok én, mint ő, habár nincs meg a czímerem.
A Nap Szava
Mások Keresik