United States or Ireland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Amikor künn volt az ajtón, Piacella Virgil halkan odadörmögte az első segédjének: Dolgozni kell, az igaz. De aggyal kéne dolgozni, ideákkal és eszmékkel, a teremtésit neki. Nekem is volnának eszméim. Csakhogy az én öreg oldalbordám, az Isten bocsássa meg neki, többre becsüli a hájaspogácsát és szilvóriumot, mint a konzulok és miniszterek barátságát. Ez az én bajom, öcsém ...
Ezt én nem akarom, nem engedem; nekem ő a legnagyobb gyerekem és én vigyázok rá. Marietta asszony ezalatt kissé összeszedte magát, az arcára elbizakodottság tolakodott egy kis sértődöttséggel párosultan.
Így beszélte nekem Dózia s nem kételkedem, hogy igazat mondott, viszonzá Eszthey grófné. Mert nem tudott volna ily regét kitalálni, ha annak nem volna alapja, de sőt nem is indult volna oly útra tájékozatlanul, hol nem talál előbb biztosítékot. Nem akarok grófnénak ellenmondani, mert nem vagyok biztos Dózia szavainak ellenkezőjéről, azonban...
Nekem fogalmam sem lehet róla; te jobban ismered őt, sőt nagy bizalmat mutatott irántad, midőn Dózia származását elmondta... Nekem éppen úgy megfoghatatlan ez a dolog, mint neked, annál is inkább, mert mikor utólszor nálam volt, lázas érdeklődést mutatott iránta. De ez még nem minden, a mit mondani akarok.
Az igazi festő hosszú hajat hord, alázatosan viseli magát és meghunyászkodik az uraság előtt, a ki fizeti; ez pedig nekem a hasamra veregetett, öregnek hívott, lett velem per tu és úgy viselte magát, mintha ő volna egy gróf és én egy szenzál. De hát a lyánya, a lyánya? sürgeté az öreg asszonyság kíváncsian. Mi közöm nekem a lyányához?
Egy szó mint száz, ha azt akarod, hogy rangomhoz képest éljek és becsületet szerezzek az Atlasz névnek, nekem is legalább annyi apanaget kell adnod, mint Szádváryéknak. Még így is meg kell szorítnom kiadásaimat, össze kell húznom magamat. De annyit én is joggal megkivánhatok, mint Szádváry, a ki nem is fiad, csak vőd. De gróf. Több gróf vagyok én, mint ő, habár nincs meg a czímerem.
Édes néni! esdekle Szodoray, mert így szokta gyermekkora óta nevezni Szirmaynét bocsásd meg nekem azt, a mit általam a sors vétett. Anyám! sóhajtá kedvese megsértésén könyekre fakadva Ilka anyám! ő ártatlan! Szirmay tanúja ezen szomorú jelenetnek, nem tűrheté békével sógornéja igazságtalanságát, bár azt fájdalmának nagysága mentheté, és szelid, de férfias szemrehányással fordult feléje.
Orlovszki herceg életunt vendégei, akik az imént fagyos nyugalommal konstatálták, hogy Eisenstein esete Fura eset, ha-haha! Soha ilyet, ha-ha-ha! hirtelen összesugtak; Adél személyesítője pedig fölhasználta az általános elszórakozást és sietett megismételni a couplet-ját: Márki, szivem, Higyje nekem, Hogy bánt ez a dolog, Mert csak aki vak, Mondana olyat, Hogy én szobalány vagyok.
Nekem elég, hogy végre itt lehet hagyni ezeket a piszok Stellungokat, amilyeneknél utálatosabbakat még sohasem láttam és nem szagoltam... fuj! ahányszor lélegzetet veszek ki akar fordulni a gyomrom... Ebből a gyomorémelyítő rossz szagból más emberfia nem érzett semmit. A levegő tiszta és szokatlanul hüvös volt, bőségesen éltette a tüdőt és egyáltalában nem alkalmatlankodott a szagló érzékeknek.
A fiu ujra ráhajolt s beszélni kezdett neki. Csak gyógyulj meg hamar. Én nem tudom, hogy esett, de mindég a bátyámék mentek a lovakkal hozzátok. Nem is igen láttalak még, csak gyógyulj meg. Nekem nincs még senki szeretőm, nem is volt. Csak gyere haza, de hamar. A leány alig tudta felemelni a karját. Kétszer-háromszor is visszaesett a keze, de aztán mégis sikerült átfogni a legény nyakát.
A Nap Szava
Mások Keresik