United States or Turks and Caicos Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
A jenerál a maga naivságában is megérezte, hogy zavarná őket, ha kérdezősködnék; egy pillanatra azt hitte, hogy átlát a két előtte ülő alak koponyáján, s mint egy zsongó méhsereg, ugy tünt fel előtte a kis szomoru ember fejében a sok gond, baj, hozzá nem szólt volna a világért. Az asszony szótlanul ült az asztal mellett s hálásan nézett az idegenre, a miért nem háborgatta.
Egy diarabig maga elé nézett. Olyan szomorú volt, hogy nem mertem megzavarni. Aztán felriadt és megszólalt: Ni, már egészen este van; gyerünk a cimborákhoz. Özvegy Berkiné, született Pankotay Marietta asszony, egy kicsit megdöbbent, amikor azon a bizonyos szép májusi napon, délelőtt tíz órakor, betoppant hozzá Bánky Dininé, a barátnéja, aki egyébiránt ritkán látogatta meg.
Kardos, mondta szokatlanul erélyes hangon, magának tudnia kell a dologról, válok az uramtól. Az intéző némán, meglepetten nézett rá, de az asszony most nem sütötte le a szemét. Válok, ismételte nyomatékkal. Kardos kissé elhalványodott. A homlokára mély ránc szaladt. Lehetetlen volt benső felindulását leküzdenie. Akkor én is megyek, mondta elszántan.
Ha tudniillik megcsinálnám az én társaságomat, annak küldenem el benne a sorsjegyemet, akinek éppen eszembe jutna a neve. Akármelyiknek. S aztán a jobb fülemről ráfordulnék a bal fülemre s boldog nyugalomban horkolnék tovább. Például neked küldenem, ámbár te itt vagy társaság nélkül is... A másik ember elgondolkozva nézett reá s lassan, vontatottan kérdezte: Nekem? Neked.
Szó nélkül... Csókolj meg előbb, vagy még azt se, utálatos az olyan fej, a miben megbomlott a velő; csak lőjj agyon. Én talán félnék, vagy nem tudnám felfogni a dolgokat... Esküdj... Fiam, ne beszélj ilyet. Addig nem megyek tovább. Kimerülten roskadt le a gyepre s bágyadt könyörgéssel nézett föl a szép szál emberre, a ki lehajolt utána. Elpusztulok itt, de nem megyek. Esküdj meg...
Lőrinc testvér nagyot nézett, kezefejével végigsimította tokáját. Némán tűnődött sokáig. A zárda csengője ebédre harangozott. Gyerünk a refektóriumba, ma bőjtölnek a páterek. Lőrinc hálát adott az Istennek, hogy neki, nehéz testi munkát végző laikus fráternek megengedtetett kántorbőjt szerdáján malacpecsenyével táplálkoznia.
A minap említést tettem arról, hogy van egy kevés megtakarított pénzem. Ez igaz. De nagyon kevés. Most, hogy összes számláimat kifizettem, alig maradt harminc-negyven fontom... Azt azonban nem említettem, hogy a feleségem könyvet írt... A barát figyelmesen nézett rá. Könyvet? Igen, és pedig eléggé sikerült könyvet. Bár én nem olvastam el... Nem olvasta?
A leány megnyugodott s nedves, siró szemeivel bizalommal nézett fel reá. Meghaltam volna, ha nem lett volna itt, mondta hálás, megindult hangon, de ebben a pillanatban megint valami nesz halatszott. Erre mind a két kezével egyszerre ragadta meg a férfi karját s csak a fejével mutatott be a szobába, hogy: ugy-e mondtam, van itt valami. Szótlanul, lélegzetüket is visszafojtva várták, hogy mi lesz,
Arra, hogy szeretni foglak, amíg élek. Látod, milyen javíthatatlan vagy. Gyógyíthatatlan vagyok. Egyre betegebb vagyok. Hiszen látod. Akkor nem lehet. Sohasem mernék Edit szeme közé nézni. Megyek innen. Újra felugrott a fatörzsről; néhány lépést tett bizonytalan irányban a gyepen; tétovázva nézett szét; figyelni, hallgatódzni látszott. Halvány volt.
De nagyon megviselt állapotban. Rossz színben volt, arcza meg volt nyúlva és a kicsapongások, álmatlan éjtszakák nyomai látszottak rajta. Régi henczegő modora is elhagyta, nyugtalan és zavarodott volt, gyakran ijedten nézett maga körül s minden zajra összerezzent és szeretett volna elbújni mint a kit megkergettek.
A Nap Szava
Mások Keresik