United States or Papua New Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Marosán, ne említsd többé azon embert, én nem futottam előle, megtudtam, hogy Szodoray haza viszi mátkáját, s a boszú intett ide mondá Pintye Gregor fölemelkedve, s szemei iszonyú harag tüzében forogtak. Uram! szóla ijedezve Marosán, ki mondta, hogy Karácson előtt futottál?
Az ura nem engedte, hogy tovább beszéljen, mert félt, hogy elfárad. Kikergetett valamennyiünket s azt mondta, hogy családtalan semmirekellők vagyunk, a kik nem tudnak az asszonynyal bánni s csak az ajtón keresztül kiabálhattunk vissza a szobába: Szervusz, Mari, aludjál jót, gondolj reánk, s ettől a naptól kezdve a mi kis asszonyságunk számunkra elveszett, az a kis vörös jószág elkövetelte tőlünk.
Igy volt, instállom sziszegte a megsérült munkás és Dömötör felé köpött tehetetlen indulatában. No, ez rendben van mondta az ellenőr a fölháborodás, a harag, a fenyegetés és a hatalmaskodás húsz év óta begyakorlott hangsúlyozásával.
Hát persze mondta Zelma néni szégyenkező hangon, mert ő sem értette ezt a beszédet. Hát persze. Van mindenféle. Akkor fönt a bosnyák kaszárnyában megszólalt a takarodó. Csendesen hallgatták. Jól fújja mondta ifjabb Novoszád Ferenc és nevetett utána. Mindig nevetett utána, ha valamit mondott. Most már meleg van szólt vissza a felesége holnaptól kezdve idekint is dolgozhatsz az udvaron.
Biz ez a rettenetes mohó falás nem igen volt valami gusztusos látvány, de nem is volt annyira visszataszító, mint amilyen más rendes körülmények között lehetett volna. Láttam már ilyet. Láttam már olyat is, hogy egyik fiatal regrutánk, akinek valami másfél napig kellett koplalnia egy darab nyers húst úgy lenyelt, mint valamely éhes kopó. Még azt se mondta, kukk!... és már lenn volt.
Egyik legkedvesebb időtöltése és mulatsága az volt Klárának, hogy férjének kissé parlagias modorát megfinomítsa, vagy mint nevetve mondta Sándor szemébe, köszörülje a csiszolatlan gyémántot.
Ezt igen lassan és meggondoltan tette. Azután visszajött: Hát az ojan irigység, vagy kajánság, vagy hogy is mondjam. Ez tudja mindön, de nem elégtétel. Jött egy vizes ember a partról, mondta, hogy kevés a kötél, még kellene. Hát eredj a padlásra, keress, lössz ott még. Az ember átment a szobán, kis vártatva előjött, karikába hajtott vastag kötelekkel a vállán. Vitte ki a hajóba.
Tudta, hogy itt vagyok? kérdé csodálkozva Dózia. A bérkocsis mondta Eszthey Bélának, ki ugyanaz volt, ki amaz éjjel a Holcsi-házhoz vitte, s ráismert. Dózia halálsápadt lett e szavakra. Istenem, istenem! rebegte rémült hangon, úgy itt sem lesz maradásom... De hát ki elől szökdösik, s viszik ide, s tova a világban? kérdé bámulva Oroszlay. Esztheyék elől!
Én is ösztönszerűen hozzákaptam, mintha valamely mélység széléről kellett volna visszarántanom, ahová belezuhanni készültünk... Azután rövid csend... az orkán elült... Pedig csak az én fülem mondta föl néhány pillanatra a szolgálatot, az orkán tovább tombolt. Mire pár pillanat múlva ismét meghallottam a mennydörgések hangját, Regina is magához tért kábultságából és suttogva kérdezte.
Oh, nézd csak ezeket a gyönyörű gyikokat a kövek közt. Akkor a hölgy a pince-falhoz szaladt és egy gyikot akart fogni. De nem tudott. Aztán Kálmán ágya szélére ült és azt mondta: Igértem, hogy mesélni fogok magának. Meséljek az üvegszivü királylányról? Igen. Meséljen sugta Kálmán. Akkor a hölgy nagy kék szemeivel felbámult a görbe háztetőre, melyen egy összedűlt kémény téglái hevertek.
A Nap Szava
Mások Keresik