United States or Madagascar ? Vote for the TOP Country of the Week !
Van eset, hogy kilencet is kap egyszerre. Az öreg nem ismer írást s amint a tiszt mondja neki, hogy melyik hova megy, aszerint helyezgeti el a leveleket az ujjai közé s odakint aztán szétosztja a maga lovasembereinek. Ezt Hantházára, ezt Baksra, azt Sándorfalura, és harminc év alatt még nem tévedt meg dolgában az öreg.
Lehet, hogy csak közönségesebb kiadásban, de meg fogom találni. Nem sokra becsüli a barátságomat. Pedig mindig kevesebb jó emberünk van, mint gondoljuk; s már csak azért is érdemes számon tartani őket. Mondja meg: ugyan miért venném komolyan ezt a barátságot?
Fontos beszéded, velem? kérdé meglepetve a grófné s feszülten vizsgálta arczát. Dóziáról szeretnék valamit mondani. Beszélj gyermekem, remélem, nincs valami kifogásod ellene? Ellenkezőleg, nagyon megszerettem s csak azt sajnálom, hogy már akkor nem maradt itt, midőn először nálunk volt s mint Ernesztine mondja, egy estét töltött a házban. A grófné arczát sötét, haragos pir önté el e szavakra.
Az öregek a másik szánon követték őket és elmélyedtek aközben mindenféle komoly beszélgetésbe, gazdálkodási bajok megállapításába. A két gyerek kis ideig némán ült egymás mellett; mind a kettőn elfogódást lehetett volna észrevenni, ha lett volna, aki figyelje őket. Azután a zászlós megszólalt: Mondja, Katica, miért nem válaszolt a levelemre?
Mikor az anyósom elfordult, az éjjeli szekrényből kivettem a revolverem, zsebrevágtam és elmentem az uri kaszinóba. Tudtam hogy Haller esténkint odajár. A szolgának adtam egy forintot s azt mondtam, hogy küldje ki a doktor urat. Kit jelentsek be? kérdezte. Senkit. Mondja, hogy egy ur várja az előszobában. Röviden végez, csak éppen kérdezni akar valamit.
Ha ráülök, földhöz akar csapni, azt mondja, nem vagy olyan ur, hogy meg nyergelj, ha beleütöm a sarkantyut, fölugrik az égig. Látja, olyan bolondok maguk mind, hogy a lóról ugy beszélnek: állat, négylábu, esze sincs. Én tudom, hogy magukat sarkantyuzom, ütöm, rugom, a mikor nekem tetszik s egyszer se nyerítettek ellenem, hát maguk-e az emberek, vagy a ló?
Nem csalódott bennem; én föl fogom kutatni az ön védenczét, csak mondja meg nevét, hogy kereshessem. Esztheyné meghatva tekintett rá s halkan rebegte: Köszönöm. De mondja meg őszintén, mit gondol rólam? Semmit nem törődöm azzal, mi e leányka keresésén kívül esik. Ő a kegyed védencze s bizalommal fordult hozzám miatta és én igyekszem megfelelni e bizalomnak.
Ne mondja ezt, grófnő, hisz mérhetetlen az, a mit én e határozatommal veszitek! kiáltott föl zokogva Dózia, Nekem nincs más menedékem e kopár falakon kívül, s itt kell töltenem egész életemet. De miért teszi? Egészségtelen képzelődés, a mit cselekszik és azt hiszi, hogy valami hősies tettet követ el, pedig csalódik. Én gyávaságnak tartom elhatározását.
Le akarják törelni az embört! Kenddel is csak azt csinálta az asszony. De okos embör vót kend is, mert kend se hagyta magát. Én? szól az öreg. Hát mán hogy hagytam vóna? Én sohase hagytam, akármit csinált is. Mer nem ű parancsol. Persze hogy nem ű hagyja rá János jóakaró biztatással. Az természeti dolog. Ne is engeggyön kend neki sohase. Nem is... mondja amaz s önt a poharakba.
Nos, kedves uram, ilyen regékkel keressen együgyűbb embert magának, mondá nevetve Eszthey. Mert én egyetlen szót sem hiszek abból, a mit beszél. De különben is nem tudom, mi okból jött hozzám, s mi okból mondja el nekem ezeket? Csak tudatni kivántam mert hatalmamban állna meggátolni ezt a házasságot, mi méltóságodnak annyira hihetetlen.
A Nap Szava
Mások Keresik