United States or Sweden ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az uj sirok körül czirkáltak. Mire azonban megállottak előtte, visszanyerte a bátorságát. Ok nélkül csak nem bántják, emberek ők is. Hogy ide jött, abban ugyan semmi rossz sincs. Mit akarsz itt? kérdezte az egyik csendőr. Hát csak kijöttem. Apám van itt alattam. A csendőr gondolkozva nézett rá, nézegette az arczát, aztán gyöngéden odébb tolta s ő is leült a sirra. Adj egy kis helyet.
Mire odaért a kis gyertyánfaliget szélére, agyáról szépen lehúzódott a vér szíve tájékára és haragja fölolvadt a megadás és megbocsájtás szelid fatalizmusában. Sors bona, nihil aliud ismételgette magában megbékélve és leheveredett egy kökénybokor alá és az égen legelésző bárányfelhőket nézegette. Annyi az egész vonta le mindebből a tanulságot, hogy nekem nem való az asszonyokkal való kisérletezés.
Egyszer jön egy állat, valami nagy kutya, ugy láttam az első perczben s felkapja a gyereket a cselédház elől s eliramodik vele. A gyermek visít, igy: Jaj! Jaj! én beszaladok a puskáért, de a mire kijöttem, már vége volt mindennek. Farkas volt, nem kutya. Ide beszemtelenkedett s elvitte a fiam. Ezt keresem, ezt a dögöt, hanem még nem találtam meg. A szivembe szaladt minden vérem.
Csak nem gondolta, hogy majd őt veszem el? Nem, annyira nem lehet gyermekes. Ezzel tisztában lehet, akármilyen fiatal s akármilyen kevéssé szinésznő. És ha csak egy kicsit érdeklődik irántam: mit törődik a jövővel, mért ingerli a gondolat, hogy egyszer, valamikor, nekem is meg kell házasodnom? Számítana valamire? Mire?
Hát ugyan a pofon mire való? Köszönöm szépen, még csak az kellene! Eredj csak magad. Én itt fogok várakozni, amíg eligazítod. Elismertem, hogy igaza van, az indítványt azonban mégsem fogadtam el. Együtt megyünk, Regina. Magadra veszed ezt a vékony orosz köpenyt, beleburkolódzol és jössz. Ez alatt nem lehet meglátni, hogy mi van alól.
Mire másnap reggel jó későn hat óra tájban kinyitottam a szemeimet, Regina már fenn volt és épen tömött vörös hajának megfékezésével bajlakodott. Módfelett rakoncátlan természetű volt ez a dús vörös hajzat, amely ékességnek bizony csak a legnagyobb jóakarattal lett volna nevezhető.
Levette a kalapját s nagy reverenciával köszöntötte őket. Úgy tetszett neki, mintha a két leányfej mosolyogva viszonozta volna az üdvözletet. Lám, nem is olyan haragosak! szólt magában s az utcasarokhoz érve, visszapillantott az ablak felé. Mire haza érkezett, annyira elálmosodott, hogy ruhástól ledőlt a kanapéjára s menten elaludt.
A kis Regina megint visszaesett régebbi goromba tempóiba, amikről nagyjában már leszokott. Még a szeme is olyan dühösen világított, mint a vadmacskáé. Ugyanazt a felbőszült teremtést láttam magam előtt, akit találkozásunk első napján tanultam ebben a kellemetlen formában megismerni. Mire ez a sok mérges hűhó semmiért? Galambos Ganz Árpád inkább mulatságos figura, semmint nem.
Azonban megállj, nyomorult »Fussbedeckung« itt lesz ma éjjelre az az eső, kiteszlek és meg fogsz ázni, mint egy patkány! Tizenegy óra lehetett, mire végre elálmosodtam és elaludtam.
S rémítően kiabált, visított. Egy-egy dühroham végén szoknyáit szerteterpesztve, fáradtan dült neki a sövénynek. Azt hajtotta, hogy mindnyájan az akasztófán fogunk meghalni. Nem vett azonban időt magának arra, hogy kifejtse az alapot is, a mire ezt a következtetését fölépítette.
A Nap Szava
Mások Keresik