United States or Saint Pierre and Miquelon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mondja, Kékessy úr, szólította meg, ön tapasztalt ember ... honnan van az, hogy minden szinésznő rosszul öltözködik?! Hogy május avagy december hó minden művésznő másképp jelenik meg a napfényen, mint a többi páváskodó szép?! Hogy ha szegény,egy korona értékü cafranggal, akarja, nem akarja, föl kell tünnie s hogy ha annyi a pénze, mint a polyva, nem tud úgy öltözködni, a hogy bocsássa meg az úriasszonyok?! Hogy ha egyszerü és finom akar lenni, cifrább, mint egy mór épület s hogy egy öreg, tudós asszonyban is rá lehet ismerni az egykori művésznőre?!
Az ilyen hajók ugyanazt a célt szolgálják, mint a világítótornyok: ezeket »világítóhajóknak« nevezik. A világítótornyokban egy-egy toronyőr lakik és ennek feladata a készülékek gondozása. Ezeknek az elhagyatott, magánosan élő embereknek élelmezése hajók útján történik, amelyek havonta egyszer-kétszer keresik fel őket.
A másik, mint már említettük, a tengerszem szélein a fürészmalomhoz vitt, ezt választotta Pintye Gregor csak azért is, mivel nem vélte, hogy ezen oldalt is elfoglalták volna már a hajdúk.
Semmi egyébb, mint a mulatság alatt minden férfi nemen levő vendégnek a tárczáját ellopni, a mi levélféle van bennük, azt nekem átszolgáltatni, a mi pénznemü, azt maguknak megtartani. Ha csak ennyi kell, legyen ön felőlünk megnyugodva. Gróf Karthágoy Hannibál nem szoritott kezet ugyan Knödlfresser urral, hanem ilyen férfiunak tolvaji szavában a nélkül is meg lehet bizni.
Igy beszéltek és az ecset szárával ásták ki a földet a gömbölyű kövek közül. Lenke odajött, mert a szétszóródó, rögöket kukoricának vélte. A hölgy odacsalta magához és megint arra akarta tanítani, hogy féllábon álljon, mint a gólya. Hát már ez se fog sokáig élni szegény szólt le Zelma néni a lépcsőről. Miért? Miért nem? riad fel a hölgy. Hát holnapután ünnep van.
Rosszkor jövök, mormolta; de már nem állott meg; hisz félútról visszatérni kész kudarc és bizonyos szerencsétlenség. Hallotta, hogy kiabál az öreg Frici papa odabent, mérges indulattal, még jobban kitekerve a magyar szavak nyakát, mint rendesen. Szépen van aztat; Donnenvetter! Ha aztat az írás elő nem gyun, lőhetek magamba főbe piff paff!
De meg vagyok győződve, hogy a földeket látva, el lesz ragadtatva azoktól. Csak azért kérdem, mondá Jakab gróf, mert arra az esetre, ha te nem volnál hajlandó a vételre, én megveszem azt... A vidéktől el vagyok ragadtatva, a kastélyt kevés erővel helyre lehet állítani, s mint tudod, az orvosok nekem folyton hegyi levegőt ajánlanak. Én nem állok utadban, viszonzá Enyingi.
Arra nincs ok! kiáltott föl megrettenve Hermance, ki már megbánta szenvedélyességét, de Jakab gróf meghajtá magát és tartásán s vonásain látszott, hogy a mit kijelentett, azt nem szándékozik visszavonni. Lesütött szemekkel, lehorgasztott fővel haladt ki a palotából, hova éppen akkor lépett be Enyingi Loránd, mint rendesen, a legrózsásabb kedvben.
Föl akarta szakítni a pecsétet, de keze félúton megállt; gondolkozni látszott s egy pillanatra mintha megszégyelte volna magát; de a vér már fejébe tódult, józan esze elnémúlt s nem hallott mást, mint a gyanakodás kárörvendő suttogását. Gyorsan feltörte a pecsétet és elolvasta a levelet.
Nincs is itt most már más mondanivaló, mint hogy a raporton kikapta a lajbisájnt Matiász Sós és délután két órakor teljes kimenői fényességben vonult le az udvarra a parancskiadáshoz. Vasárnap korábban van parancskiadás, mint máskor, oh, jóval korábban van s ennek ellenében némi fővetési gyakorlatok tartatnak, mert kell, hogy a fejét mindenki jól tudja vetni.
A Nap Szava
Mások Keresik