United States or Mozambique ? Vote for the TOP Country of the Week !
Feszült várakozással nézett a dolgozat elé minden párt, osztály és felekezet, fenn a kormány, legfelül az udvar is. Melyikükhöz fog Széchenyi szítani vagy csatlakozni, melyiküknek izen hadat, vagy kínál békét és mily feltételek mellett: erre voltak mind kíváncsiak. Egy esztendőn át dolgozott rajta, 1828 decembertől 1829 végéig. Végre 1830 őszén megjelenhetett alapvető műve: a Hitel.
Ezek mind csúf, szomorú, szatírába kivánkozó dolgok, de a mai életet jelentik... Egy irónő darabot ir egy svájci hotelről, hol a háború alatt egy internacionális társaság tartózkodik, arisztokraták, diplomaták, kémek, kémnők... Ha valaki ostorozni akarja, hogy az arisztokrácia élete megállott, már nem képes egyetemes célokba belekapcsolódni, nem lát túl önmagán s belesüpped az erotikába ám tegye, de mindig a való életből induljon ki s ha szatírát ír kétszeres gonddal, mert az élettorzítás már itéletmondás, élet fölött való lebegés.
Csodálom, hogy még el nem vették tőle. És Eszthey grófné mind a mellett folytonos összeköttetésben áll vele. Pár hét előtt találkoztunk az ügyvéd lakásának ajtaja előtt, de ez eltagadta magát előtte, pedig otthon volt, s engem bebocsátott. Bizonynyal Dózia miatt járt nála. Uri asszonynak nem volna szabad ilyféle emberekkel érintkezni.
De én kényszerítettelek a beszédre, azonban ő sohasem fogja megtudni, hogy tőled hallottam hollétét, mondá Oroszlay, s beugrott a fogatba, mialatt a kocsis eltette a váratlan nagy borravalót, mind a mellett látszott arczán, hogy nincs megelégedve magával, s kedvetlenül ült helyén és robogott a gróf lakása felé...
A fiatal ember rábámult s olyan kábult volt, hogy nem értette meg egyszerre a kérdést. Csak ugy felelt az esze nélkül: Meg, meg, mind... A mikor rápillantott az emberre, lehajolt hozzá és jól megnézte. Maga az, Fábián! Mi a bajom? A lábamat nem érzem... Emelje fel a zubbonyt, nézze meg. A fiatal ember irtózattal meredt rá s rémülten tiltakozott. Nem, azt nem teszem, nem tehetem...
Hatsist ettél-e? hogy engemet meg akarsz rontani? kiálta a bámuló Zin-Zin fülébe; most sincs pénzem; ha te ezt teszed, egy batkát sem kapok kölcsön többet sem a belgáktol, sem a balgáktól, te mind szét fujod a kreditemet, mint egy kosár fosztott tollat. Zin-Zin megrettenve támolygott haza; utközben följegyezvén övén lóggó tárczájába: három pro, három contra! Bráma legyen okos ezek között.
Hanem arra még sem gondolt, hogy az ilyen ritka virágszál, éppen mert egymaga van, messze környékről idecsalogat minden csélcsap lepkét; a hortobágyi pásztornép fiatalja pedig, a bojtárság, mind ilyen. Csikósnak gulyásnák lova is van; anélkül a nagy határtalanságon világgá mehetne a kisértetlátó jószág.
Fölvirradt végre Sándor napja s ünnepi díszben pompázott a kastély és az egész falu. A micsoda lombosodni kezdő faágat találtak az erdőben, azt mind letördesték, hogy fölékesítsék velök a templomot és környékét. Az utczákat hajnal pirkadtától kezdve három czigánybanda járta be, mindegyik más-más nótát húzva és nem törődve sem egymással, sem a harmónia törvényeivel.
János, kezdte alig hallhatóan, ez mind bolondság, szót se érdemel. Londonban... Blakfriarsban csak komédia volt, álarcos játék. Most vagyok igazán: én és ez a valóság. Enyém a legszebb, legnagyobb ház Stratfordban.
Perdült egyet s hadonázva, mintha cséphadaró lenne mind a két karja, a kendő alól kilengő őszes tincsekkel megint nekivágott az utczának. Az embereknek odakiabálta utközben, hogy miről van szó. A papnak is, a ki éppen arra jött. Az utcza végéről, mielőtt befordult volna a maga utjára, visszakiáltott: megirom anyádnak. Már mint az én anyámnak. S visszavánszorgott.
A Nap Szava
Mások Keresik