United States or Guatemala ? Vote for the TOP Country of the Week !
Boldizsár karon fogá Ilkát, s menő félben vissza tekinte Bogdanura. Uram, kivánságomat hallotta; de mindazonáltal óhajtom, áldja meg az Isten több emberséggel, mint eddig mutatott. S kilépett kedvesével, szolgája pedig és Judith követék. Az utasok Nagybányára érkeznek. Mi illetlenül fogadtaték saját lakásában Pióczáné asszony, mily véres csata támadt, s ki eszközlé a békeséget.
Most siessünk! kiáltott föl hozzáfordulva Hermance, végy bucsút Obrenné asszonyságtól, és kérj bocsánatot tőle. De a leányka csak némán hajtá meg magát, s ajkai nem nyiltak föl. Egyetlen szót sem ejtett ki, s az ajtó felé fordult. Obrenné kétértelmű mosolylyal tekintett utána, s Esztheynéhez fordulva, mondá: Láthatja, grófné, mily rossz hajlamai vannak ennek a gyermeknek.
Épen kutatásom között háborgatott a haramiák bejövetele, s legottan elbújtam, de rejtekemből meghallottam, mily rettenetes bűnt forralnak ezen átkozott gonosztévők nagyságtok ellen; ha tehát bíznának egy becsületes czigány legénybe, én azon hátulsó ajtón kivezetném. Ha azt teszed felelé Szodoray, nem lesz szükséged a lopott pénzekből gazdagulnod, én életed fogytáig eltartlak.
Mily ritka szerencse, grófné, azt hittem, már teljesen elfeledkezett rólam, kezdé Obrenné s helylyel kinálta meg vendégét. Egy kérdéssel jövök, melyre kérem, hogy feleljen nekem őszintén. A legnagyobb készséggel, ha az hatalmamban áll. Hol van Dózia? Erre a legnagyobb örömmel válaszolnék, ha tudnám. Nincs már Holcsiéknál?
Még hevesebb, de rövidebb küzdés dúlá Szodoray lelkét, neki ugyan senki sem ajánlá Szirmaynét elkisérni; de annál forróbban unszolá szíve vonzalma, mégis átlátá, mily illetlen lenne elhagyni a komoly foglalatosságot, mely őt a haza védelmére szólítja, s nemesi tartozásának betöltésére, egy lánykát turbékoló galambként követve.
Hogy sarkantyuzta volna a paripáját! Mily szélsebesen vágtatott volna máshová, akármerre, csak hazafelé nem! Hogy rohantak volna, bár a pokolba, lóhalálában!... De az ember sohase tudja, hol leskelődik rá a fátum. Ha véletlenül nem mészsz ki az utcára, mikor tégla esik az emberek fejére, száz esztendeig élsz s annak idején békén ringathatod szépunokáidat.
Ő a mily nyugodt, álmodozó, csöndes vérkeringésű volt rendesen, oly erélyes, gyors és hevülő tudott lenni elhatározásaiban, ha a körülmények úgy kivánták, s most is elhatározta, hogy pár napig vár Dózia tudósítására, ki bizonnyal megirja neki váratlan távozásának okát, azután megy keresni őt, mert érezte, hogy nélküle már nem tud élni. De hiába várt, Dóziától nem érkezett semmi fölvilágosítás.
A misének régen vége van, s már gyámatyám is megjött a vasutról. A tó partján andalogtam, mondá kissé elpirulva a kérdett. Tudod, mily nagyon szeretem azt a kék szinű hullámos vizet.
Most tűnt szemébe, mily keveset emlékezett légyen eddig arról, kinek ő s ki neki örök hűséget esküdött, s bár ez férfiú lelkének hibául nem tulajdoníthaték s a véletlen veszélyt elhárítani hatalmában nem lehetett, mégis magát vádolá, mint okát mindazon szenvedéseknek, melyeket kedvese eltűrni kénytelen vala s melyek mind kettejeket életök örömétől talán örökre megfosztandják s mintha az időt, melyben néma és csendes volt, kipótolni akarná, sokszorozott erővel fogta el kebelét szerelme.
Klára semmit sem sejtett e merész vágyakból s nyugodtan és jó kedvvel folytatta tovább a látogatások egyhangú robotmunkáját. Azt sem vette észre, férje mily kínos figyelemmel kiséri minden házban szeme tekintetét, mint vizsgálja a férfiak arczát, kikkel találkoznak, mint lesi szavaikat s kész hallgatózni is, ha azt sejti, hogy valamely félrevonult csoportban rólok beszélnek.
A Nap Szava
Mások Keresik