United States or Réunion ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azon már előre tárgyalni kell, hogy mikor és mely időben történjék. Szintén értekezni kell a szomszédsággal, nehogy a napok összeessenek. A tanyán nincs böllér és nincsenek vágólegények, ennélfogva az ölés munkásai mind a szomszédokból kerülnek ki. Azoknak izenet megy jó előre, az asszony sorát ejti, hogy beszerezze a szükséges dolgokat, a gyerekek elkérezkednek az iskolából.
Derékig ment benne, de birta. A leány remegett a karjaiban s egyszer, mikor nyakig belemerült a szürke vizbe, körülfonta karjaival a nyakát. A nagy paraszt pedig rámordult: Csendesen legyen a kisasszony... Itt maradunk mindaketten. Mikor pedig elért a régi kőházig, fölvitte a leányt a tornáczra, maga pedig nehezen lihegve leült a küszöbre pihenni. Fenn zavaros nagy lárma lett.
De te, öreg, nem tudsz parancsolni, nem tudsz tekintélyt tartani. Huszárod van és nem hozod ki a léhűtőt a vasuthoz, hanem idegen emberrel viteted utánam a podgyászt, a kinek külön borravalót kell adni. Látod, ez a pazarlás, és nem az, mikor én grófi barátjaimmal a kaszinóban kártyázom. Nyersz tőlük? kérdé Atlasz úr, bámuló tekintetet vetve fiára.
Mikor Dengeleghy grófnál nevelősködtem, mindennapos vendég volt a grófi kastélyban. Ha mindennapos vendég volt a grófi kastélyban, az még többet ér, mintha volna a főtisztelendő uraságnak rokona, mondá Atlasz úr mély meggyőződéssel. Elfogadjuk Boglár Kálmánt templomi festőnek. Így került Boglár Kálmán Tisza-Végre, Atlasz úr székhelyére. Nem jött egyedül. Magával hozta leányát is.
A sor eleje már eltűnt az istálló fekete szájában, a mikor egy magas, karcsú fekete paripa az utolsók közül kirántotta a kötőfék szárát a lovász kezéből s visszanyargalt a tornácz felé. Rohantában harsányan röhögött. A parasztok a tornácz falához lapultak előle s az öreg keresztet vetett magára. Vége, vége... agyontapos...
Dühös volt a biró, de se nem szólt, se nem kérdezősködött többé, csak várta kárörömmel a dolog végét. Mikor a protokollumot bezártak, az egész gulya Bagi János nevére volt beirva, s mikor ezt a fizetésre felszólitották, legfoltosabb dolmánya zsebjéből elővett egy rongyos tárczát s ujdonatuj ezeresekkel kifizeté az egész összeget.
Csupa gondoskodás volt szegény, maga szolgálta ki a fiát s kérdezősködött mindenről. Vékony, majdnem áttetsző, gyönge kezei erőtlenül bántak a villával és a késsel, ugy evett, mint egy kis öreg madár s mikor egyszer megnyomta a villamos gombot, nem szólott utána a csengetyü, még ebben is segítségre volt szüksége, olyan ügyefogyott, gyámoltalan öreg asszony volt már.
Raymundus mellette termett s felemelte a lehullott ágat. A keze reszketett, mikor átnyújtotta. Köszönöm, mondta halkan Ambrosia s sűrű szempilláit fölvetve, ránézett a fiatal lovagra. De hirtelen elpirult, zavartan sütötte le szemét és kisietett a templomból. Raymundus tekintete mintha megégette volna. Másnap mégis mosolyogva bólintott feléje, mikor Raymundus mély bókkal meghajolt előtte.
Ki veted mar vamot enek a parasztnak a lisztyibül!“ Igen is, kivetem. Latot a paraszt, mikor kiveted a vamot neki a lisztbül? Nem lata. Te ostoba, minek csinyaltad neki hata mögöte? most ez a szegin böcsületes paraszt aszt fogja hinyi, hogy megcsaltad. Ved ki neki vamot mig eczer szeme latara. Hat ez mar irtette mestersigit.
Az ajtó csakugyan megnyílt, de nem Sándor lépett a szobába. Az inas volt, zsinóros dolmányban, hetyke bajuszszal és bizalmas tekintettel. Köszöntés nélkül, a tisztelet legcsekélyebb jele nélkül lépett Atlasz úr mellé s úgy foghegyről oda vetette, hogy itt van Cserepes András a birkabőrökkel és kérdezteti, hogy mikor adhatja át.
A Nap Szava
Mások Keresik