United States or Sri Lanka ? Vote for the TOP Country of the Week !
Valamely titokzatos eredetű benső sejtelem súghatta neki, hogy attól az embertől, akinek megpillantása nem riasztotta vissza az erdőbe nem kell tartania, mert ez nem ellenség, hanem jóbarát. Micsoda különös sugallat lehetett ez ennek a boldogtalannak elhomályosodott elméjében én nem tudom.
Hát még azok a csuda sütemények, legfrissebb tejszinhabbal; aztán a még csudább befőttek!... Azok a smaragdszínű ringlották; azok az egyetlen ráncot sem vető felséges barackok; az őszinek a szine mint a halvány leányarcé; a kajszié meg akár a legsárgább kantalupé. A dinnyék! ó! micsoda nemzetiszínű szeletkék! olyan szirupban, hogy az ember összecsucsoríthatja tőle a száját.
Azon gondolkoztam, a mivel tisztába kell jönni az embernek, hogy micsoda komplikáczióknak vagyok kitéve, még azokon felül, a melyeket már kitapasztaltam. Most rájöttem... Nagyon kellemetlen meglepetéseket hoznak nekem a járványos bajok. A múlt kolera alkalmával igen nagy veszteségeket állottam ki. Meg az öngyilkosságok. Néha szezonja van ennek is. Erre csak nem lehet számítani.
Aztán micsoda maskara leszek én egy ilyen bugyogóban? Minden úri dáma hord bugyogót. Persze, hogy hord, csakhogy a szoknya alatt és nem posztóból, hanem lágy vászonból, vagy épen selyemből... okos! Aha! ez igaz... De nem tesz semmit. Ha lágy vásznunk vagy selymünk volna, abból csinálnók meg a bugyogót, mivel azonban nincs, abból kell megcsinálni, amink van.
A mellényzsebekben keresi legelsőbb, mert ott a helye a masinatartónak, azután a kabátban. De nincsen sehol. János gondolkozik egy darabig az útfélen, azután megfordul és halad vissza abba a korcsmába, a hol legutóbb járt. Dühösen nyitja be az ajtót. Úgy-e? mondja a korcsmárosnak. No? kérdezi amaz. A masinatartómat adja elő. Micsoda masinatartót? Hát az enyimet. Itt hagytam. Ezen az asztalon.
Ha valaki adósságot csinál, azért még lehet jó fiú, és én csak attól féltem, hogy megint egy csomó adóssággal jött haza, mint rendesen. Mondtam én, hogy nincs adósságom? kérdé Manó. Micsoda! kiáltott Atlasz úr egyszerre felszökve helyéről. Bolonddá tartasz engem? Nem épen most mondtad, hogy nincs új adósságod? Azt én nem mondtam, csak azt mondtam, hogy nem kell értem fizetned.
Távozásuk után bejövő titkárának mondja az öreg: de furcsa professzorok voltak ezek, még maguk dicsekedtek, hogy milyen gonosz tanitványaik vannak, mire a titkár felvilágositván, hogy hiszen a püspökség, meg a káptalan ügyvédei valának ezek, nem pedig professzorok; erre az öreg is indulatba jötten kiáltja: Fogjátok meg! hozzátok vissza őket, előmbe azonnal, s midőn megjelentek, rájok támad, hogy micsoda vakmerőség az tőlük, őtet bolonddá tenni s magukat professzoroknak adni ki.
Kevés szavu, gyülölködő, zárkózott lélek s lehet, hogy éppen a lajstromon dolgozik. Micsoda lajstromon? Azt mondják, hogy a vadállatait tartja számban. Összeir róluk, toronyát-boronyát, az isten tudná, hogy mivel van tele egy ilyen bolondnak az esze.
De micsoda barbár az, aki ezt a két fejet összetéveszti! Az egyiknek a haja majdnem szőke, a másiké sötét gesztenyeszínü; az egyiké bágyadtan puha, selyemszerü, a másiké tömött, buja és bársonyos fényü. A szőkének a szeme világos, derűs, nyájas kék, mint a zürichi tó vize egy áprilisi délelőtt, a barnáé olyan, mint egy melegtüzü zafir.
2. szinész nem állhatja meg, hogy hozzáértését ne tanusítsa a következő észrevétellel: Különös, hogy csak a kecskegyapjunak van jó ára, a zigayának. A kereskedő nagyot bámul: „zigaya? kecskegyapju?“ Nincs aztán több kedve diskurálni. X. gróf el akarja ütni a dolgot s hogy kisegitse a szinészt zavarából, azt kérdi tőle, hogy micsoda operákban szokott énekelni.
A Nap Szava
Mások Keresik