United States or Turkey ? Vote for the TOP Country of the Week !
Éljen a Mester! harsogta a kőfaragók kórusa és temérdek erős aszubor került ez alkalommal a tarka abrosszal leterített hosszú, keskeny asztalokra. Sors bona, nihil aliud védekezett Dömötör szerényen és zavartan elkérkedett küzdelmes fiatalságával s az egyszerű kézműves tisztességét fölébe helyezte a hiu sikerek bizonytalan dicsőségének.
A láthatár vonalában fel-feltünedező apró pontok nemsokára közelebb mutatkoztak... s néhány perc mulva már egészen jól ki lehetett venni a hegyes orosz puska »cserebogarak« zümmögését... No, végre, a fene egye meg... dörmögte elégedetten a mellettem morfondirozó mester és egészen felfrissülve ütötte fel a fejét, csakhogy már kezdik.
Tamásnak beszél kegyelmed, Tamásnak Kordován mester, ezen régi mesére Bécsben, hol én egy esztendeig voltam, s még azontúl is, senki sem tart.
Nem, mester! kiáltá most égő arccal, lángoló szemekkel José. Nézze meg jobban! A titok ösvényén járunk! Az anyagok keveréke felbonthatlan elemmé változott, rajta van a resurrectió: a feltámadás jele, a fehér hattyú feje, végre pedig az arany égi harmatcseppje! Mutasd! Valóban, Paracelsus Basilius sikert jósló jelei!
Irja meg neki mester, hogy most készülődünk a nagy próbához és invitálja meg mához hatvan napra! Akkorra kezünkben lesz a nagy titok, a nagy hatalom. A vörös kő egyúttal a bölcsek köve is és titokteljes erejével elárulja az ellenség gondolatait, de egyúttal hatalmat és erőt is ad a győzelemre... Sujtsa le kegyelmed, mesterem, a földig!
A jezsuita éles, kémlelő tekintetet lövellt rá félig leeresztett kékes szemhéjai alól, azután pedig körülnézett a toronyszobában. Eszerint nem szállhatok meg e házban? kérdé késlekedve. Sajnálom! Erre nem vagyok fölhatalmazva! felelé visszautasítólag. Fiatal ember! Én Leonhardusnak ifjúkorbéli bizalmas barátja vagyok! Tudom! A mester nem titkolá ezt előttem!
Nem nálunk... Én nem fogadhatám be vendégül. Emiatt, azt hiszem, ellenségünkké lett... De nem nagyon félhetünk a haragjától. No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei között... felelte kedvetlenül. José szemei égtek és egy fejjel magasabbra látszott nőni, midőn büszkén és diadalmasan végre kimondhatá: A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot megtaláltam.
Ha azt mondom, hogy szép, hangulatos, elkábitó, mámoritó, transponált, dimensiós, hogy komolyan érthetetlen: evvel csak ismétlem a barátai ujjongását, pedig én eredeti, nagyon eredeti akartam lenni és ezért azt mondtam neki: Kedves Mester! Tudja: mi tetszett legjobban a maga versében ...? A cime ... JÁNOS: A cime?
Alszik, bólintott fejével a mester mire fölébred, a doktorok kezében lesz. Ügyeljen rá, Heiszer úr. Ügyelek én, könyörgöm, mindenkire... de szeretném, ha már senkire se kellene ügyelnem. Szeretném, ha ellátogathatnék kegyedhez fáért, mint a háború előtt. Azaz, felette szeretném, ha már vége volna ennek a vérontásnak, amelyhez semmiképen sem tudok hozzászokni. Megkínált egy cigarettával.
Ő segített megfejteni és kikutatni az ércek és savak rokonszenvét, a magiában és alchymiában pedig oly gyakorlott volt, mint akármelyik mester az elsők között. Hallgatagon nézte munkálkodásomat, csak néha szólva egy-egy útbaigazító szót, egyszerre azonban nyakam köré fonta karjait, átölelt: José, te nem is sejted, kik vagyunk mi! José, te a miénk vagy s a miénknek kell lenned.
A Nap Szava
Mások Keresik