United States or Trinidad and Tobago ? Vote for the TOP Country of the Week !
A kard maga talán még Ázsiából vándorolhatott be őseinkkel, mert szélessége és vastagsága akkori izmos karokat látszottak kivánni, s bizonyítá vénségét az is, hogy nem fitogtatá magát a fiatalság szokása szerint ragyogásával, hanem ősi érdemeit mély rozsdába borítá, alatta talán még a kiovi csatából rejtve vérfoltokat.
Ez nagy öröm, mert rezervista számadás szerint a berukkolás ideje ez: Két nap benne ünnep, marad tizenegy. Egy nap öltözködés, egy nap a vetköződés, ami mind nem számít, marad csak kilenc. Egy nap bizonyosan lesz eső, marad nyolc. Egy nap lőni kell menni, ami nem dolog, hanem gyönyörűség, marad hét. Ennek a hét napnak pedig a fele éjszaka lévén, marad három és fél nap. Ennyi az öreg baka ideje.
A hadbiró erre azt monta, hogy: elég. Demetert visszavitték a pinczébe s megmondták neki, hogy imádkozzék annyit, a mennyit csak tud, mert két óra mulva meghal. A szegény ember kimeresztette a szemeit erre a beszédre, nézett ide-oda, de azután azt mondta, hogy jól van, egyszer ugyis el kell menni, hát mindegy. Két óra után felhozták.
Talán azért, mert a cseléd se azt nem mondta, hogy: öreg , se azt, hogy időses vagy vén, hanem egyszerüen megtette egy rend tagjává. Az öregrendüek... Istenem, vájjon leszek-e én öregrendü?... Az ember beszélni kezdett künn. Klatz vagyok, nagyságos asszony. Glatz? Nem, Klatz, K-val. A Guravecz és Társa czég beltagja, ahol tegnap meg tetszett fordulni.
És még sem érzett unalmat, mint az a hozzá hasonló egyéneknél történni szokott; mert belvilága oly gazdag volt, hogy betölté minden idejét, s a lét kedves volt neki a nélkül, hogy az élet valódi boldogságát a szerelmet élvezte volna... Vidáman és elégedetten érkezett haza. Teljesen elfelejté azt a kellemetlen hatást, mivel az Eszthey-palotából távozott.
Minden bizonynyal! kiáltott föl türelmetlenül Hermance. De miért kérdezősködöl most ezekről? Még pedig oly szokatlan nagy érdekkel! Előzményéül azoknak, miket mondani akarok, mert Dóziáról kivánok hosszasabban beszélni, ki nagyon boldogtalan. Több nála a képzelődés, mint a való, mondá könnyedén a grófné. Mi baja van?
Miután a sokszor emlegetett vörös selyem bútoros szobába vezették a kanonokot s Atlasz úr hiába várt egy elismerő bókot a bútorok színéről és finomságáról; megkérdé a vendéget, nem parancsol-e reggelit és mi volna leginkább inyére, mert a kastélyban minden van, még franczia pezsgő is.
Mivel az úton valami nevezetes nem történt, elmulasztjuk annak egyidomúságát leírni, csak azt jegyezvén föl, hogy mindnyájok között Judith volt a legvígabb, mert Abdul khán és tatárai mélyen és boszúsan gyászolták nagy veszteségöket.
Pártfogásába vette, növendékeket ajánlott, stb., a miért én hálás is leszek, a míg élek; de ha már erről beszélünk, ne vegye rossz néven, ha viszont azt is fölemlítem, hogy nagyon nehéz lett volna Dóziát előkelő intézetben elhelyeznie a tudott körülmények miatt, s én csak azért vettem ide, mert a grófnénak szívből hálás tisztelője vagyok!
És annyira megszerette Árokszállást, hogy már egy hónapja itt ül?!... Mert legalább egy hónapja, hogy mindenütt csak róla beszélnek. Mint Pickwick úr az emberiséget, keblére öleli egész Magyarországot, le az utolsó cigánygyerekig. Népviseletben jár s holland nyelvre fordítja a főjegyző költeményeit. Szép? Csinos? Tudja, afféle Rubens-alakot igér.
A Nap Szava
Mások Keresik